Fókuszban az olimpia

2011. év atlétanője, Orbán Éva minden energiájával a Londoni Olimpiára készül, harmadszorra már döntős esélyekkel. A VEDAC magyar csúcstartó kalapácsvetője a kezdetekről, az amerikai életről és a terveiről is beszélt.

- 2006 óta élek Los Angelesben, sikerült megismernem a várost és a kultúrát. Teljesen más itt az élet, mint otthon - de nehéz lenne összehasonlítani. Örülök, hogy bele mertem vágni ebbe a kalandba, mert az évek során nagyon sok tapasztalatot szereztem. Nem beszélve arról, hogy megtanultam a nyelvet és lediplomáztam.

- Ha van időnk, akkor kimegyünk az óceán partra, elmegyünk kirándulni a hegyekbe, vagy vásárolgatni. Mivel minden nap általában dél körül edzünk, nem sok időnk van mást csinálni, de azért néha próbálunk programokat szervezni. Szerencsére nagy a sportélet az egyetemen, így sok sporteseményre megyünk.

- Hét éves lehettem,- beszélt a kezdetekről Orbán Éva - amikor édesanyám levitt az atlétika pályára, mert nagyon szerettem nézni az atlétika versenyeket és nagy volt a mozgás igényem. Bár más sportágakat is kipróbáltam, de mindig visszahúzott a szívem az atlétikához. Nagyon sokat kaptam a sporttól, és bár sok energiát fektettem bele, de szerencsés embernek tartom magam.

- Az atlétika nagyon fontos számomra, hiszen szinte egész eddigi életemben sportoltam, és az életem részévé vált. Azt is a sportnak köszönhetem, hogy ma Los Angelesben élek, mert valószínűleg sport nélkül nem juthattam volna el idáig.

- Természetesen ehhez kellett egy támogató család is, akik megszerettették velem a sportot, és elindítottak ezen az úton. Kis Károlynál kezdtem atletizálni Pápán, és most már nyugodtan mondhatom, örülök, hogy rábeszélt a kalapácsvetésre. 15 évesen Veszprémbe költöztem, ahol Szabó Ernő irányításával készültem tovább, és akiben egy kiváló pedagógust és szakembert ismerhettem meg.

- Később Zentai Tibivel dolgoztam együtt, amíg ki nem jöttem az USA-ba, de azóta is Tibi segít, amikor Magyarországon vagyok. Nagyon jó szakembernek tartom, aki főként a kemény munkában bízik, és ez látszik a csoportja sikerén is.

- 2006 óta Dan Lange az edzőm, aki már több magyar dobónak volt az edzője. Örülök, hogy a csoportjába kerültem, mert az évek során sokat tanultam tőle. Teljesen más a felfogása a felkészülésről, az elvégzett edzésmunka mellett nagyon fontosnak tartja, hogy mentálisan is építse az atlétáit.

- Eddigi legemlékezetesebb versenyeim? Egyik legemlékezetesebb pillanat a 2008-as amerikai Egyetemi bajnokság/NCAA volt, amit sikerült megnyernem. Bár nagyon jól indult az az évem, de szezon közben megsérültem. Nagyon nehéz volt újra kezdeni az edzéseket, főleg úgy hogy minden edzésen rásérültem a lábamra, de erre mondják azt, hogy minden jó, ha a vége jó.

- A másik emlékezetes verseny az idei Universiádé, nagy élmény volt az egész esemény.14 éve dobok, így az évek során volt több kevésbé sikerült versenyem, de ez is hozzátartozik a sporthoz. Az idei világbajnokság természetesen az egyik legkellemetlenebb, mivel 3 centiméterrel lemaradtam a döntőről. De mivel nem mehetek vissza időben és nem csinálhatom másképp, így nem lenne értelme sopánkodni miatta.

- Inkább arról beszélnék, hogy jövőre szeretném tovább javítani az egyéni csúcsomat, és kiegyensúlyozottabban szeretnék versenyezni. Idén hullámzó volt a teljesítményem, de remélem ezen is sikerül javítanunk.

- A jövő év számomra sok mindent meg fog határozni. 2012-ben jobban fogom látni, hogy milyen lehetőségeim vannak, és mire érdemes jobban koncentrálnom.

Forrás: Mérei László (masz.hu)

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook