Az eső és a sár volt a legnagyobb ellenfél

Szokásokhoz hűen a Paket SE megrendezte a tavaszköszöntő teljesítménytúra néven futó Palota Maratonra keresztelt versenyét.

A szombati napon megrendezett versenyen eső és sár nehezítette versenyzők dolgát, Hornung Andrást a technika ördögén kívül a pályajelölés sem segítette, így eltévedt - sajnos feladni kényszerült a versenyt, de Pátkai Roland a középtávon az U19-es mezőnyben az előkelő 2. helyen végzett!

Hornung András beszámolója a versenyről:

„Kezdetekben aggodalmat keltett bennem a korábbi napokban folyamatosan szakadó eső, ami a verseny reggelén sem állt el. Minden esetre autóba ültem, bízva abban, hogy mire Várpalotára érek, eláll. Így is lett. Beneveztem, összekészítettem a bicajt, ám a bemelegítésem megkezdése után pár perccel újra rákezdett. A szokásos 40 percem helyett csak a feléhez volt kedvem, mert azalatt a 20 perc alatt is teljesen átázott a ruhám. A kedvetlenségem ellenére rajthoz álltam. Pontban 10-kor kezdetét vette az 53 km finomság kb. 1500 m szinttel. A felvezető autó kivitt minket a város szélébe, majd a mezőnytördelő 24%-os füves, laza partfalhoz értünk. Bringáról le, sebes futásba kezdtem. Jók voltak a kilátások, mert sikerült egy ideig az élboly részét képeznem, majd folyamatosan távolodtak tőlem. Egy széles dózer úton vezetett az első pár kilométer, majd beértünk az erdőbe. Kiszámíthatatlan csúszós sár borította a talajt, és a meredek kaptatón a kerék folyamatosan kipörgött, de futva sem volt jobb. Az autók nyomvályúja vitte a kerekeket jobbra-balra, az irányba tartás kivette belőlem az erőmet.

Az utunkat sorba akadályozták mélyebbnél-mélyebb, akár tengelyig is érő, kikerülhetetlen pocsolyák. Megkezdődött a dagonyázás, a cipőmet minden pedálcsapásnál megmerítettem benne. Egy sziklásabb, kövesebb mászás következett, leváltottam kistányérra, szépen pörgettem fölfelé, nem volt semmi gond egészen addig, amíg a hajtóművemnél felgyülemlő sár miatt a láncom el nem kezdett felugrálni/megszorulni. Amíg ezzel szöszmötöltem, hárman felértek rám. A figyelmem továbbra is megosztott volt, a sűrű pára miatt a látótávolság 15-20 méterre csökkent, majd az ellenfeleim eltűntek, mint szürke szamár a ködben.

A csavar most jön a történetbe. Az irányjelző "jobbra" nyilat a szél ráfújta az oszlopra, Én pedig nem vettem észre, majd az elágazásban szépen elmentem tovább egyenesen. Róttam a kilométereket, és furcsállottam is, hogy a rajtkor 9. km-nél lévő frissítő pont még a 11,5. km-nél sehol sem volt. Szalagok továbbra is voltak a pálya mentén, így nem aggódtam. Ez ment tovább még kb. 20 percen keresztül. Utamat az Eplény felé vezető erdészeti úton folytattam, kellemes szaggatós murvás lejtőkön, amikor is egy nagy-nagy tisztásra értem, és a szalagok elfogytak. Ekkor végleg meggyőztem magam, hogy eltévedtem, de hogy mennyire, és hol, azt nem tudtam. Hátra arc, gyorsan betoltam egy zselét, hogy legyen energiám visszajutni Várpalotára. Útközben megint felmerült a láncugrálós probléma, így kiállva, nagytányéron másztam vissza a dombtetőre. Figyeltem minden apró ösvényre, hátha ott néztem el valamit. Végül megérkeztem az elágazáshoz, ahol 45 perce rossz irányba mentem. Teljesen el voltam keseredve, hogy ilyen megeshetett velem. Már nem láttam értelmét tovább menni, ráadásul úgy, hogy még több nagyobb emelkedő is várt volna rám, ahol a sáros hajtómű miatt nem tudtam volna felmenni (vagy csak tolva, de úgy meg semmi értelme). Elindultam hát vissza a rajt-cél területre Várpalotára, hogy feladjam a versenyt. 1:40-es idővel, 32 km-t letekerve nem nyertem mást, mint ezen időnek és távnak megfelelő tapasztalatot.”

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook