Ha május elseje, akkor Buda Maraton!

Immáron 12. alkalommal került megrendezésre az egyik legjobb és legnagyobb magyarországi verseny, ahol 6 VKE-Nelson versenyző állt rajthoz.

Az időjósok és az előzetes várakozások ellenére gyönyörű idő, napsütés és meleg fogadta a veszprémieket és közel 600 versenyzőt. Hosszútávon, Blazsó Márton indult, aki kategóriájában és összetettben is aranyérmet zsebelt be, rövidtávon a felnőttek közt Hornung András a 8, Kuntár Bence a 12, Lehoczky Szilveszter a 46. helyen ért célba, míg a sérüléséből éppen felépült Takács Balázs az U19-es mezőnyben 12. helyen futott be. Sajnos Becker János egy nagyon jó rajtot követően súlyosat bukott és csuklótörést szenvedett, így feladni kényszerült, jobbulást és mihamarabbi felépülést kívánunk neki!

A pálya a Budai hegyeknek köszönhetően eléggé keményre sikeredett és eléggé változatosra, lankás, homokosvdomboldaltól kezdve a macskaköves, betonos és meredek emelkedőkig volt minden ami szem-szájnak ingere.

Blazsó Márton: „Bringaszponzorom (Kross) az esemény egyik fő támogatója, ezért kötelességem volt a Buda Maratonon indulni. Eddig ezelőtt csak egyszer voltam ezen a versenyen, mert elég stresszes a rengeteg elágazás közt megtalálni a megfelelő irányt, és túl rövid egy maratonhoz (még XCO-hoz is). Idén nem is gondolkoztam győzelemben, csak azon, hogy a rendkívüli helyismerettel rendelkező riválisaimhoz képest, akik gyakorlatilag itt edzenek, hogyan redukálhatom minimálisra a hátrányom. Arra jutottam, hogy a leghosszabb emelkedőn megpróbálok minél nagyobb előnyt kiharcolni és onnantól óvatosan...

A rengeteg turista miatt, egyszerűen szinte lehetetlen, jó versenyt rendezni, mert leszedik a szalagokat, kutyákat, kisgyerekeket kell megállás nélkül előzgetni (Még a két felvezető motoros ellenére is!) Ugyan jó úton haladunk, hogy a bringás kultúra meghonosodjon, de még nagyon messze vagyunk az ideálistól!

Az egész verseny úgy indult, mint egy Tarantino film a két hurokból az elsőn minden rendben ment, mindenki a pályán haladt, tudtam is majdnem 1 perc előnyt összeszedni, de a második hurokban, kezdődött a rémálom! Hamar láttam a felvezető motorosokon a tanácstalanságot és a kapkodva pályát, jelölő, szalagozó rendezőket. Pár túlfutás és bizonytalanság után aztán csak sikerült eltévednünk (Ferivel a motorossal) Feri sokkal idegesebb volt, hogy nem lát jeleket és jobban káromkodott mint én. Az egész úgy nézett ki kívülről, mintha egy bringás fogózna egy motorossal a Budapest melletti dombokon. 1-2 perc után végül megtaláltuk a pályát, ekkor már második voltam, de hamar beértem Buzsót, aki nagyon előzékenyen azt mondta, hogy előre enged és nem akar lenyomni, mert úgyis én volnék a jobb. Arra már nem emlékszem, hogy válaszoltam-e valamit, de a gondolataimban egyértelműen az volt, hogy utálok így versenyezni, nyerni. Aztán a sors, megoldotta, mert Buzsó defektet, kapott a vége előtt nem sokkal, pont ott, ahol szurkolói álltak, rögtön tudott, kereket cserélni. Így mindkettőnk nyomhatta ahogy tudta, mindkettőnknek, hasonló hátránya volt.

A cél előtt azért volt még egy csavar, mert nekem sikerült még egyszer eltévednem úgy, hogy gyakorlatilag már láttam a célkaput, Zsolti megint megelőzött. Szóval megmásztam még egy "extra" dombot aztán légvonalba visszakanyarodtam a célkapuhoz és a réten át befutottam első helyen, mert Buzsó vagy várt rám, mert ő sem akart így nyerni, vagy az utolsó kanyar, amit kihagytam pont annyival volt hosszabb, hogy épp bejöttem előtte. Nem tudom nem is érdekel. Most kivételesen örültem, hogy a kupán kívül nem volt más díjazás, mert nem tudom, hogy osztottuk volna el. Egy biztos. A dobogósok közül én mentem a legtöbbet és a leggyorsabb átlaggal. Tanulság: Nagyváros közelében"

Hornung András: „Az előző heti palotai szerencsétlenség után kicsit félve indultam útnak a Buda Maratonra, de az időjárás kiváló volt a versenyzéshez. Még az azt megelőző napokban is esőzések voltak, ám a pályán csöppet sem látszott meg, alig néhány tócsával találkoztunk, és az ösvények is szárazak voltak. A rajt után megkezdődött az őrület, a reptér teljes szélességéből egy nyomsávra terelték a bringásokat, így minél jobban igyekezni kellett, nehogy beszoruljak a tömegbe. Sok hosszú mászás volt, amiben legjobban fejben kellett ott lenni, de azokkal sem volt baj, így lendületesen tudtam haladni, megelőzve sok versenytársat. Lejtősszakaszokból és durva ösvényekből sem volt hiány. A folyamatos felkészülésnek köszönhetően az 50 felnőtt férfi induló közötti 8. helyezést nem tartom rossznak. Következő támadás a 11-i Vértes Maratonon.”

Takács Balázs: “Jól éreztem magam a verseny közben, a rajt miatti hajtást hamar ki tudtam pihenni és újra rákapcsolni, viszonylag az elején, korosztály 4.helyen haladtam. A verseny 2/3-ánál felütöttem a hátsókereket, így defekttel, tolva értem el a célig.”

 

 

 

 

 

 

 


Kuntár Bence: “Ha május elseje, akkor Buda maraton. Három nappal verseny előtt kitaláltam, hogy milyen jó lenne menni, mert úgy emlékeztem, hogy élvezetes a pálya és rég jártam már MTB versenyen. Sérülése után először, Balázs is kedvet- és engedélyt kapott a bokájának és közelmúltban megjött CTM bringájának teszteléséhez. A reggeli találkozóról meglepően keveset késtem, az út közben felmerülő igényeket és problémákat is gyorsan megoldottuk, így rövid gurulgatás után szinte a rajtapátia állapotában álltunk a startvonalon. Pár perc múlva megindult az őrült nyomatás, amit még sikerült viszonylag jól átvennem, az első boly végén támadtam meg az első emelkedőt. Itt kezdődtek a gondok, ugyanis a tinglitangli gurulások és a városi közlekedés nem sok hatással voltak a keringési rendszeremre, ezért innentől kezdve csökkentett módban mentem. Lefelé és a sík részeken élveztem a bringázást, de felfele a rajtnál okozott sokkszerű terhelés terrorban tartotta testem, úgy is lehet fogalmazni, hogy szörnyen lassú voltam. A köves, technikás emelkedőt kedveltem, sajnos a környezetemben levő sporttársak kevésbé, de legalább ott sem szakítottam szét magam. A második frissítőpont után kezdtem magamhoz térni, valamennyire haladt is a szekér, és hogy izgalmakban ne legyen hiány egy darázs is beszállt az aláöltözőm alá. Részben ezért, részben a lábaimban még mindig tengő tejsav miatt az első kör végén begurultam a célba. Sajnos Becker Jani nagyot esett és eltörte a csuklóját, de hősiesen viselte a következményeket, egy rossz szó nélkül. Balázs defektet kapott, gyalogtúraként tolta a táv utolsó harmadát.”

Lehoczky Szilveszter: „Nagy várakozással indultam el életem első Buda Maratonján, mivel sokan mondták, hogy egy rövid, de annál technikásabb pályával állunk majd szemben. Közvetlenül a sorakozó előtt pár perccel valami állat úgy gondolta, hogy mindenképpen az én véremre fog pályázni, ezért nyakon csípett, A rajtom egész jól sikerült az előző versenyekhez képest, Andrisnak és Bencének a hátát láttam egy ideig, viszont a reptérről lekanyarodva a vizesároknál olyan tumultus keletkezett, hogy kicsit megakadtam, de sikerült gyorsan visszazökkeni a menetbe, így nem keseredtem el. Sajnos a verseny negyede után nem sokkal egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a hátsó kerekem kicsit többet csillapít, mint szokott, lepattantam és észre vettem, hogy bizony összetalálkoztam a kerékpárosok egyik leggonoszabb ellenségével, a királydinnyével. Mivel olyan szerencsétlen szakaszon történt mindez, hogy a bokroktól nem tudtam félre állni - megszerelni, így a következő kb 800 métert tolva/futva tettem meg az emelkedő tetejéig. Maga a szerelés 3 perc alatt megvolt, viszont előtte nagyjából 15-20 percembe került, hogy legyen helyem és ne tartsam fel a sort. Szerencsémre egy jó kemény lejtőzés vette kezdetét ez után, ahol nagyon elememben éreztem magam, sikerült is pár embernyit visszalépni, majd egy nagyon kemény, meredek mászás jött, aminek a vége laposabb volt, viszont köves. Innen megláttam ez első frissítőpontot, gyorsan kiittam a kulacsom maradékát, és nyújtottam a hölgynek, aki el is vette a kezemből, viszont a megszokott teli kulacs izotóniás ital helyett csak másfél deci vizet kaptam, azzal a válasszal, hogy ennyi van. Nem volt mit tenni, tovább folytattam az utamat, gyorsan betoltam egy isogélt és egy energiaszeletet, hogy azért ne éhezzek el, viszont 5 kilométerrel arrébb, a Hármashatár-hegy csúcsa előtti utolsó párszáz méteren ez már kevés volt, így csak tolni bírtam, de szerencsémre a tetején finom friss és hideg izotóniás ital várt a frissítőn. Innen hideg vízzel az arcomba, banánnal és citrommal a számban indultam el lefelé a rendkívül gyors, igazi lejtőzős szakaszra, ahol jó sok embert sikerült még megcsípnem. A verseny számomra inkább olyan macska-egér játékba ment át, de nagyon élveztem, gratulálok a szervezőknek a színvonalas rendezvényért!”

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook