Mindig a sor elején

Beszélgetés Kováts Viktorral, a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém kosárlabdázójával, aki tisztában van azzal, hogy a gárdában immár másokat illet a főszerep, de ha kell, odateszi magát a mérkőzéseken.

- Az előző szezon végén volt benned némi félsz, hogy az itteni klub elöljárói nem újítják meg a lejáró szerződésedet? - kérdeztük a mieink kettes-hármas poszton bevethető sportolóját.

- Ezen nem is igazán gondolkodtam, ráadásul a vezetők már áprilisban jelezték: számolnak velem az új játékoskeret kialakításakor. Jól eső érzés, hogy egy ily’ erős közösségben nekem is van helyem. Közben nem kerestek máshonnan, ám nem is volt mehetnékem: jól érzem itt magam. Immáron ötödik éve.

- Noha elmúltak azok az idők, mikor karriered különböző állomáshelyein, kronológiai sorrendben huszonhat pontot dobtál a Bajai KK-nak, tizenhetet az élvonalbeli Atomerőmű SE-nek, harmincat a Pápa-Hungarotel KC-nak, harminckettőt a Budafoki KK-nak, huszonkilencet a Fehérvár KC-nak és harmincegyet a TF-Budapestnek…

- Látom, te aztán beleástad magad az almanachokba.

- Így tudom, hogy Veszprémbe érkezésed előtt játszottál a SMAFC-Soproni Ászokban, a Kanizsa KK DKG East-ban, az A-ligás Zalakerámia ZTE KK-ban és a SMAFC-NyME-ben. Utóbbi együttes tagjaként harmadik lettél az NB I/B Nyugati-csoportjának legjobb pontszerzői között…

- Elmúltak azok az idők. Én sem leszek fiatalabb, nemrég töltöttem be a harminchatodik életévemet. Tudomásul vettem, hogy már nem szerzek annyi pontot és lepattanót, mint a hőskorban és kevesebb faultot harcolok ki. Viszont jól esik, hogy a trénereim rendre megdicsérik a gyakorlásokon és a derbiken mutatott hozzáállásomat. Már nem bírok olyan fizikai paraméterekkel, mint egykor, ám akarati tényezőkkel még sok minden befolyásolható, javítható. Vagyis nem tervezem a pályafutásom befejezését. Még lehet egy-két jó évem.

- Nyáron is sokat dolgoztál?

- Ha nem is rengeteget, de időnként mozogtam: végeztem erősítő programokat, illetve a cimborákkal eljártunk kosarazni. Persze mindent, mindig össze kell egyeztetni a munkahelyi teendőimmel, az ottani beosztásommal. Már várom az augusztus tizenhetedikén kezdődő alapozást. Jó lesz újra találkozni a srácokkal, az újonnan igazoltakkal. Körtélyesi Gergelyt még Sopronból, míg Simon Lászlót Zalaegerszegről ismerem. Mindketten remek spílerek, sokat nyertünk velük.

- A közbenjárásukkal milyen szereplés célozható meg a következő kiírásban?

- A csoportban ott kell lennünk a legjobb négy csapat között, majd a felsőházi rájátszásban jó lenne dobogóra állni. A hazai fellépéseinket hovatovább kötelező hozni, a viszonylag gyengébb riválisokat pedig idegenben is le kell győznünk. Remélem, ehhez a magam módján én is hozzájárulhatok. Bármennyi játékidőt kapok, odateszem magam, persze annak örülnék igazán, ha az előttünk álló sok tétmérkőzésen nem csak epizódszerepet kapnék. Ezt persze Mérész Csaba vezetőedző dönti el, akinek sok jó játékosból kell jó csapatot gyúrni.

- Egyébiránt a holt idényben valódi pihenésre is jutott időd?

- Természetesen, így próbáltam időt szakítani azon emberekre, akiket év közben „elhanyagoltam”. Több rokonomnál is tettem látogatást, egy-két kirándulást is programba iktattam, de a soproni Volt Fesztiválon is feltűntem, ahol a „régi motorosok” koncertjeit részesítettem előnyben.

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook