Egy elképesztő hajrá döntött

Újabb, immár zsinórban elért hatodik sikerével a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém „kipipálta” az évad előtt lefektetett elvárást: a kosárlabda NB I/B Nyugati-csoportjában az első négy hely egyikén zárja az alapszakaszt.

Nézőpont kérdése, hogy a hazaiak vettek repülőrajtot, vagy a vendégek kezdték álmosan a találkozót, a lényegen nem változtatott: három perc elteltével 9-1-et mutatott az eredményjelző-tábla. Az állva hagyott, triplakísérleteket rontott listavezető időt kért, hiszen az ellenfél lábra kapott és magas fordulatszámon pörgött. Aleksandar Popovicék nehezen leltek rá a ritmusra, eladott labdákkal és pontatlan dobásokkal jelentkeztek – addig a kétpontosokat nulla, míg a hármasokat tizenhat százalékkal „hajigálták” –, aminek következtében továbbra is csak futottak az eredmény után (14-4). A riválisnak minden bejött, a sportolói alig hibáztak, egy ideig a játék összes elemében domináltak. Takács András pályára küldése jó húzásnak bizonyult, lévén, nyomban beletett valamit a közösbe, majd a mind több lepattanót szedő mieinktől Kámán Tamás is betalált távolról (14-9). A bakonyi hívek már azt hitték, hogy sikerült megtörni a bajaiak ellenállását, de nem: az ellen ismét fegyelmezetten és szervezetten „muzsikált”, miközben a vendégek kintről tüzeltek – kevés sikerrel (20-9). A különbség nem akart csökkenni (24-13), ráadásul a védekezésünk nem tudott agresszívvá válni, ugyanis a sípmesterek ha kellett, ha nem, bőszen osztogatták a személyi hibákat. A csúcsformájuktól távolra került Novák Patrikék a folytatásban sem bírtak Mándity Mátéval, aki az első félidőben húsz pontot hintett (közben gólpasszokat és blokkokat adott, labdákat lopott, s a lefújásig kiharcolt kilenc faultot). Aztán hirtelen kapkodni kezdett a másik oldal, amit kihasználtak a mezőnyben egyre agilisabb Takácsék (27-21). Kisvártatva tovább csökkent a differencia, az éllovas végre úgy pattogtatott, ahogy az idény jelentős részében. Keményebb lett a hátsó alakzatuk, nagyobb erőbedobással dolgoztak, míg a Duna-partiak hibákat vétettek (29-27). Ekkor a hazaiak kértek időt, hiszen eltűnt az előnyük, ám néhány pillanat múlva már egyenlő volt az állás, majd az ezúttal is remekelt Körtélyesi Gergely révén fordított a határozottabbá és pontosabbá vált éllovas. Indulhatott minden elölről. Egy darabig fej-fej mellett haladtak a csapatok, majd az otthonában veszélyes Kajtár-legénység – ha büntetőkkel is, ám – megint „meglépett” (36-33, 43-39).

Fordulás után Kámán duplája volt az első említésre méltó esemény, ám a veszprémi drukkerek hiába fohászkodtak: a kedvenceik akkor még nem tudtak irányítani, mi több, a felek között állandósult egy négy-hat pontos „eltérés”. A vendéglátók mintha jobban megbecsülték volna a labdákat, Mándity továbbra sem „fért a bőrébe” (…Délity Bencéék a tetejébe még hűséges fegyverhordozóik lettek), míg a mieink újra pontatlanabbá váltak (56-49). A bajt tetézte, hogy – a derbin hat gólpasszt és kilenc lepattanót is jegyzett – Vertetics Ádám, Körtélyesi és Novák akkor már négy személyi hibával játszott. Ebben az időszakban Kámán magára maradt a pontszerzésben, s mert a bajaiak ismét újítottak, tovább nőtt a különbség (60-52). A Mérész-tanítványok ekkor nem igazán tudták tartani a lépést a jól játszó vetélytárssal, ha úgy vesszük: érett a meglepetés (64-52). Tizenegy pontos hazai előnnyel kezdődött a záró felvonás, aztán a pompásan lepattanózott veszprémiek hirtelen kijavították a hibáikat és olyan tíz percet produkáltak, amire senki sem számított. Néhány pillanat alatt négy pontra csökkent a különbség (69-65), a bajaiak sokadik idejüket kérték ki, de Simon Lászlóék innentől fogva – fizikailag és mentálisan is – erősebbnek tűntek. Felpörögtek, lendületben voltak és fordítottak: egy lépéssel mindig az elfáradt ellenfél előtt jártak (71-73). A mélypontra került és megzavarodott Braun Bencéék nem találták a gyűrűtől való távolságot: remegett a kezük. Kámán ellenben extrát nyújtott: szedte a lepattanókat (a derbi során tizenötig jutott, így harminchatos teljesítményindexszel zárt). A végén már csak egy csapat volt a pályán, az eksztázisban lévő Verteticséknek plusz motivációt jelentett, hogy versenyben maradtak az alapszakasz első helyért.

Mérész Csaba: Tudtuk, hogy nehéz csata vár ránk, de azt nem, hogy ennyire. Tompán, nem megfelelő elánnal kezdtünk, az első negyedbe belealudtunk, ám a nagyszünetig szerencsére feljöttünk. A hajrára elfáradtak a kényszerből keveset cserélő hazaiak, de ez mit sem von le a szívvel-lélekkel játszott együttesem teljesítményéből.

Bajai Bácska FKE - HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 71-82 (26-15, 17-24, 25-18, 3-25)

Baja, 200 néző. Vezette: Maár, Mester, Földi.

Baja: Nagy 9/3, Délity 14/6, Braun 12, Katyanszki 10, Mándity 24. Csere: Pálkerti 2, Fehér.
Vezetőedző: Kajtár Zsolt.

Veszprém: Vertetics 10/3, Novák 4, Kámán 24/9, Körtélyesi 19, Popovic 2. Csere: Takács 12, Simon 7, Kálló 4, Oltárczy, Sipos.
Vezetőedző: Mérész Csaba.

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook