Diadal a legendák előtt

Méltóképpen ünnepelte meg a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém a helyi kosárlabdázás hatvanötödik évfordulóját: az NB I/B Nyugati-csoport ötödik körében – lelkes és hozzáértő közönségüknek is köszönhetően – megszerezték harmadik évadbeli győzelműket.

A sportág hajdani bakonyi hősei előtt indult útjára a labda, a házigazdák ugyanis a nagyszünetben emlékeztek meg a megyeszékhely kosárlabdázásának hatvanötödik évfordulójáról. A tribünön helyet foglalt ikonok – Fülöp István, Laki Pál, Szathmáry Attila és a többi kiválóság, akiket később polgármesteri gondolatok mentén virágokkal és emlékérmekkel köszöntöttek – az elején Körtélyesi Gergely dupláinak tapsolhattak, hazai részről három és fél percig csak az erőcsatár volt eredményes (6-2). Az egyetemisták nagy ambícióval vetették magukat a csatába. Összeszedettnek tűntek, olajozottan működött a gépezetük: az összesen tizenhárom lepattanóig jutott Hegedűs Attila hamar kiosztott két blokkot, majd társaival a másik palánknál már a híveknek is játszottak (13-4). A megnyugtatónak azért nem mondható előny birtokában valamelyest lankadt a mieink figyelme, ezt az addig sok elpackázott kísérlettel jelentkezett vendégek pedig kihasználták (16-12). Ha ez nem lett volna elég, Körtélyesi a nyolcadik minutumban begyűjtötte a harmadik személyi hibáját (…aztán kisvártatva a negyediket is), míg Kámán Tamásnak kiújult a korábbi vádlisérülése és már nem térhetett vissza a parkettre (19-15). A letámadással próbálkozott ellenfél jobban kezdte a következő negyedet, de Simon Lászlóék gyorsan visszataláltak a helyes útra: az addiginál is jobban és még több energiával tüsténkedtek, néha szemre is tetszetős attakokkal vétették észre magukat (30-21). A hazaiak ugyan távolról most sem voltak meggyőzőek (…huszonkét százalékkal dobták a hármasokat), Körtélyesi mégis betalált kintről, így először lett tízpontos a különbség (33-23). Ebben az időszakban mindegyik itteni spíler beletett valamit a közösbe, így kezdett megmutatkozni az együttesük karaktere. Vagyis nem igazán utalt jel arra, hogy az első húsz perc végén majd felváltva találnak be a felek. Ebből persze nem származott különösebb probléma, Helmeczi Andrásék azért túlzottan közel nem engedték magukhoz az időnként jó védekezéssel szolgált riválist (41-31).


Képgaléria a cikk végén

A hetek óta remek formát mutató Kálló Nándor pontjai vezették fel a második félidőt, majd az övéi nagy lendületet vettek, ekkortájt egyértelműen az ő akaratuk érvényesült: magas fordulatszámon pörögtek (47-31). Mikor az eredményjelző-tábla tizenöt pontos differenciát jelzett – és a nézők rendszerint jól szórakoztak – a Tolna-megyeiek időt kértek, hogy rendezzék a soraikat (53-38). Noha egy ideig nem változott a forgatókönyv (59-43), ám egy-két labdaeladás és kidolgozatlan dobás elég volt ahhoz, hogy a meglepetésben reménykedő vetélytárs ritmusra találjon (61-51). Ezt követően Mérész-edző rendelte magához a tanítványait, és a látottak arról árulkodtak, hogy a szavai értő fülekre találtak. Jilling Lászlóék kellő alázattal és elszántsággal küzdöttek, újra stabil lábakon álltak, viszont a jó teljesítményükhöz az is kellett, hogy mindenki tisztában legyen a feladatával (68-53). Tizenhat pontos hazai vezetésről kezdődött a záró felvonás, de nem lehetett megnyugodni, már csak azért sem, mert a HOYA-mezesek közül négyen is a kipontozódás szélén „evickéltek” (közülük egyedül a gyakran tarthatatlan Simon „szállt ki” a párharcból). A képzeletbeli hátradőlésből aztán jókora fejbekólintás lett, a távolról precízen célzó Gébert Attiláék ugyanis repesztettek egy kettő-tizenhármas rohamot (72-67). A holtponton lévő mieink elvesztették a fonalat, a mezőnyből mind gyatrábban tüzeltek, s amit addig szépen felépítettek, azt rövid idő alatt lerombolták (73-70). Sem elől, sem hátul nem ment nekik, a triplákkal demoralizáló bonyhádiak ráleltek a játékuk ellenszerére. Mikor az ellenfél egalizált, a publikum érezte, hogy hangos bíztatással kell a kedvencek mellé állni, máskülönben elúszhat a hajó. Ennek is hála, hogy két perccel a lefújás előtt megint vezettek a lepattanó-csatában dominált mieink (80-75), akiknek a végén is kitartott az összpontosítása: ha nehezen is, de kicsikarták az újabb sikerüket.

Mérész Csaba: Végre úgy kezdtünk egy mérkőzést, ahogy azt mindig elvárnám. Agresszívek voltunk, szerintem jól is játszottunk, ezért is jött rosszkor Kámán kiválása és Körtélyesi korai faultgondja. A hajrára ugyan elfáradtunk, de úgy vélem: megérdemelt diadalt arattunk.

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém–Metal-Work Bonyhádi KSE 86-78 (22-17, 19-14, 29-23, 16-24)

Veszprém, 400 néző. Vezette: Tóth, Esztergályos, Pécsi.

Veszprém: Simon 16, Kálló 7/3, Kámán, Körtélyesi 20/3, Hegedűs 12. Csere: Jilling 10, Helmeczi 12/3, Szeifert 5/3, Májer 4, Oltárczy. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Bonyhád: Baki 15, Ugrinic 12, Gébert Zs., Braun 5/3, Tömösváry 14/3. Csere: Kovács 14/6, Gébert A. 14/12, Fetzer 2, Herbel 2. Vezetőedző: Rutkai Péter.

Hoya-Pannon Egyetem Veszprém - Metal-Work Bonyhádi KSE

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook