Hazai évzáró győzelemmel

Három negyeden át igazolta a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém, hogy az NB I/B Nyugati-csoport zajló kiírásában is komoly potenciállal rendelkezik. Kosárlabdázóink zsinórban elért hetedik diadalát azonban némiképp beárnyékolja, hogy az utolsó tíz percben alaposan visszavettek a tempóból.


Képgaléria a cikk végén

Eladott labdákkal és Hegedűs Attila demoralizáló blokkjaival - valamint a hétvégi-ünnepi bevásárlások miatt foghíjas lelátók előtt - kezdődött a találkozó, aztán megemberelték magukat az esélyesebb hazaiak, s ez nyomban megmutatkozott az eredményjelző-táblán is (7-0). Hamarosan időt kértek a vendégek, mert a mieink percek alatt nyomatékosították, hogy fontos számukra az újabb siker; az ellenfélnek ilyentájt még a gyűrű eltalálása is problémákba ütközött. Meszlényi-mester tanítványai először tizenegy–nulla után voltak eredményesek, igaz, a helyi kedvencek védekezése és lepattanó-gyűjtése továbbra is élményszámba ment: az agresszivitásukkal „megfojtották” a Rátvay-fivérek próbálkozásait (13-3). A lábsérülését követően Kámán Tamás is pályára lépett, a veszprémiek vele is más ritmusban és dimenzióban tüsténkedtek, más kérdés, hogy a soproniak ekkor fegyelmezetlenül és kedvetlenül tettek-vettek - időnként az egyszerű passzokkal is meggyűlt a bajuk (19-7).

Mérész-edző bátran forgathatta a csapatát, mivel az övéi tetszés szerint hintették a kosarakat, például duplát csak egyet hibáztak a nyitó szakaszban (26-9). A rivális valamivel jobban kezdte a következő negyedet, de nem volt miért idegeskedni, hiszen utána felváltva találtak be a felek (32-17). Jilling Lászlóék kisvártatva átlendültek a „holtponton”, elképzeléseiket megvalósítva bizonyították, hogy a rivális az előző öt fellépésén miért kapott ki (40-19). Az összecsapás ezen részében egység és összhang jellemezte a bakonyiak „előadását”, amivel temérdek hibázásra késztették a Hűség-városiakat. A remek megoldásokkal szolgáló Nebojsa Pavlovicék a közönségnek is játszottak és menet közben teljesen elbizonytalanították a tinédzserekkel felálló vendégeket (50-25). Viszont a nézők nem csupán az attakjaikat, hanem a palánk alatti munkájukat is többször díjazták tapssal. A látottak alapján nem okozott meglepetést, hogy a lényeges kérdések az első félidőben eldőltek (56-26).

Az ellenfélből tisztességesen felkészült Kálló Nándorék a fordulás után sem vettek vissza az iramból, ebből kifolyólag osztálykülönbség mutatkozott a gárdák között (62-26). Ami a kosárlabda-pályákon ritkán esik meg, az a 24. percben megtörtént: a mérkőzést kontrolláló hazaiak sorcserét hajtottak végre, de ami ennél fontosabb: az ütemük eztán sem tört meg (70-31). Nyilvánvaló volt, hogy Helmeczi Andrásék a bajnoki szünetben nem estek ki a ritmusból – a pihenő nem zavarta meg a játékukat, épp ellenkezőleg -, s az óriási fölényük sem tette őket jóllakottá (74-34). Megtalálták a játékuk ritmusát: szervezetten, sok energiával és akarattal pattogtattak, a fiatal vetélytárs indokolatlan „izmozása” is csak kétszer hozta ki őket a sodrukból (78-34). Emiatt kicsit paprikás lett a hangulat, hiszen Berneczei Lászlóék minden másban alulmaradtak. A gyors akciókkal teljesen szét lettek zilálva a soproni állások. A záró felvonás előtt érezhető volt, hogy már mindenki túl lenne a bajnokin, a büntetővonalról és a triplavonalon túlról meglehetősen gyengén célzó hazaiak alacsony fokozatban indították ezt a tíz percet (82-41).

Ezzel nem is lett volna különösebb baj, de idővel teljesen leblokkoltak, ami a sportban akkor sem engedhető meg, ha addig „cipóra” verték az ellenfelet (82-48). Nagyon lazára vették a figurát, sok mindent már nem akartak kihozni magukból, illetve a csatából. Mérész-edző időt kért, lévén, ő és a szurkolók másként képzelték a lezárást, ám a szavai nem találtak értő fülekre (85-50). A gólcsendet hiába törte meg egy Jilling-tripla, a folytatásban már nem tudtak felpörögni, helyzetbe is ritkán kerültek (93-60). Az addig padlón feküdt vendégek persze köszönték szépen az alkalmat, pontokra váltották a sanszaikat - a hajrában alig rontottak dobást. A hárompontosaikkal az utolsó sípszóig majdnem megfelezték a csata során mutatkozott legnagyobb differenciát. Persze ez nem változtat a lényegen: Körtélyesi Gergelyék könnyedén jutottak hozzá az újabb két ponthoz, így továbbra is tapadnak az előttük álló együttesekre.

Mérész Csaba: A győzelmünk egy pillanatig sem forgott veszélyben, mert a tanítványaim már az első percekben megvalósították az általam kért játékelemeket. Sajnálom, hogy a végére így kiengedtünk, lévén, a mellettünk mindig kitartó publikum többet érdemelt volna. Emiatt van bennem némi hiányérzet.

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém - Soproni MAFC-NyME 95-70 (30-11, 26-15, 26-13, 13-31)

Veszprém, 250 néző. Vezette: Sabáli, dr. Magyari, Esztergályos.

Veszprém: Helmeczi 12/6, Novák 2, Pavlovic 13, Körtélyesi 11/3, Hegedűs 7/3. Csere: Kámán 13/3, Kálló 6, Simon 16, Jilling 9/3, Sipos 6, Szűcs, Májer. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Sopron: Nagy 4, Papp 2, Rátvay T. 13, Berneczei 3, Werner 6. Csere: Forrai 21/15, Rátvay B. 9, Füzi 3, Németh 2, Karácsonyi 3/3, Horváth 4. Vezetőedző: Meszlényi Róbert.

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém - Soproni MAFC-NyME

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook