Nem egy tucatcsapat

Nyertek, sorozatban tizenkettedik győzelmüket aratták a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém sportolói, de a feldobás előtti vállalásuknak nem igazán tettek eleget: kiváltképp a második félidőben adósak maradtak a közönségszórakoztató kosárlabdával.

Az NB I/B Nyugati-csoport múlt heti csúcsrangadójának „kipipálása” után a hazaiak jó hangulatban várták a Vetési gimnázium szalagavatója miatt előrehozott találkozót, ám mint azt sejteni lehetett: a megilletődöttség legkisebb jelét sem mutató vendégek – az elején – nem adták könnyen magukat, ahogy mondani szokás: gátlás nélkül játszottak (2-5). A nagy rohanásban Mérész-edző másfél perc után időt kért, amitől aztán lendületet vettek az övéi (8-5). Az ellenfél már ritkábban tudott túljárni az eszükön, a keményebb védekezés – így Körtélyesi Gergely újabb labdaszerzése – pedig azt jelentette, hogy a túloldalon könnyű kosarakat szerezhettek (12-9).

A cserék lendületet adtak a helyi körnek, a rutinjuk révén rossz megoldásokra késztették a huszonkettedik kerületieket (18-9). Helmeczi András kinti dobásával sínre kerültek a mieink, kezdett kiütközni a felek közötti tudásbeli különbség (21-11). Ezekben a pillanatokban érezni lehetett az egész heti munka folyományát az egyetemistákon, akik elől és hátul is domináltak (26-15). A rivális ettől függetlenül újult erőbedobással kezdte az újabb negyedet, szívósan iparkodtak, ám Kámán Tamásék átjátszották az állásaikat (32-20). A bakonyiak a gyűrűjüktől távol védekeztek, előfordult, hogy a palánk alatti „festékben” nem voltak sportolók. A letámadás, a csapdázás nem ízlett Drevenka Dávidéknak, azonban a „hátsó munkálatoknál” ügyelni is kellett – erre utalt, hogy Májer Máté tizenkét perc alatt négy személyi hibát gyűjtött össze (36-20).

A mérkőzés ezen szakaszában bizonyították a – két triplát is hintett – veszprémiek, hogy a ligában a legjobb formát futják, akaratosan, koncentráltan és ponterősen tüsténkedtek (42-22). A tekintélyes előny birtokában fiatalok és mostanság kevés lehetőséget kapott spílerek léptek pályára, Oltárczy Máté például előbb úgy csent labdát, majd olyan gólpasszt adott, hogy azzal tapsra ragadtatta a nézőket (50-32). A védőmunkába kisebb-nagyobb hibák csúsztak, odalett az addigi elszántság is – az új emberek önbizalmán érződött a téli kihagyás –, viszont ez nem befolyásolta különösebben a csata összképét (53-38).

Fordulást követően a Mészáros-testvérek tovább faragtak a hátrányon, s belátható közelségbe kerültek (53-41). Talán emiatt, Hegedűs Attiláék szigorúbb védekezésre váltottak, oly’ módon támadták le a vetélytársat, hogy az aktíváiknak néha a felpasszokkal is meggyűlt a baja (58-45). Az ismét jó útra „tévedt” veszprémiek precízen védték a saját pályájukat, az egyéni megoldásaikon és az összjátékukon is érezhető volt, hogy komoly potenciállal rendelkeznek (62-45). A kombinatívabb „műsorral operált”, gyakran egymás kezére játszott Simon Lászlóék tisztában voltak azzal, hogy a győzelem valahol a zsebükben van, a folytatásban már nem törték úgy magukat, egy ideig mégis nőtt az előnyük (68-45). Tartották a húsz pont körüli differenciát, pedig onnantól kezdve nem működött olajozottan a gépezet – legalább két sebességi fokozattal kapcsoltak vissza (70-50).

Huszonegy pontos vezetésükről indult a záró felvonás, de mert a temérdek labdát eladott gárdák felmérték az erőviszonyokat, az iram és a színvonal is jócskán visszaesett (76-55). A publikum csendben szemlélte az eseményeket – azt, hogy Májer kipontozódott –, ám a látottak finoman szólva sem hozták őket lázba (78-59). Hiába védekeztek jól Sipos Ádámék, a mezőnybeli dobóformájuk alig volt több húsz százaléknál. Még szerencse, hogy a lepattanó-csatában egyértelműen domináltak (harminchat–huszonöt), így a derbijükbe az is belefért, hogy a tizenhat hárompontos kísérletükből csupán három lett jó. A „gólszegény” negyedben kevés ötletesség jellemezte a produkciójukat, ráadásul „ajtó-ablak” ziccereket hagytak ki. Az egyre fásultabb, ám sokkal jobb erőkből álló hazaiak is tudták, hogy ezen az összecsapáson ez is belefér…

Mérész Csaba: Nem azon a hőfokon égtünk, mint amit előzetesen kértem a srácoktól. Mindenkinek sikerült játéklehetőséget adnom, de most leginkább a győzelem volt a fontos.

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém - Budafoki KK 82-62 (26-15, 27-23, 19-13, 10-11)

Veszprém, 300 néző. Vezette: Horváth, Szalai, Földesi.

Veszprém: Jilling 5/3, Kálló 6, Pavlovic 17, Körtélyesi 8, Hegedűs 10. Csere: Kámán 11/3, Simon 11, Májer 2, Helmeczi 7/3, Oltárczy, Sipos 3, Szeifert 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Budafok: Drevenka 12/6, Mészáros B. 14/6, Lados 9, Verbényi 6, Tiba 2. Csere: Mészáros Cs. 7/3, Steier 10/3, Tóth, Szőke 2. Vezetőedző: Károly Máté.

Hoya-Pannon Egyetem Veszprém - Budafoki KK

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook