Ha egyszer egy üzlet beindul…

Miután újabb rangadót nyert meg, folytatta szenzációs sorozatát a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém az NB I/B Nyugati-csoportban; a mindvégig türelmes kosárlabdázóink zsinórban tizennegyedik fellépésüket hozták, így továbbra is vezetik a tabellát.

A mieink talán a legerősebb felállásukban kezdték a mérkőzést, aminek első pontját a legfiatalabb kvintett-tag, a végig parádésan teljesítő Kálló Nándor szerezte meg. Ahogy arra számítani lehetett, a hazaiak nem késtek a válasszal (6-3), de mert az egyetemisták vették a lapot, előbb fordítottak, majd Kámán Tamás távoli dobásával kicsit megléptek (6-10). Az élesnek várt csata ezen szakaszában a bátran vállalkozott együttesek egymás után hintették a triplákat – mivel Körtélyesi Gergely a nyitó negyedben hármat is elsüllyesztett, a listavezető nem engedte magához közel az ellenfelet (11-17). Közben a tavaly ilyenkor még a bonyhádiak mezét viselő Jilling László és Hegedűs Attila is pályára szaladt, előbbi egymás után adta a gólpasszokat, ám utóbbi az első dupláját követően kicsit megilletődötten, főként faultokat gyűjtőgetve pattogtatott (…azért a záró felvonásban már nyoma sem volt a kezdeti lámpalázának, mihelyst levetkőzte magáról a bizonyítási kényszert, megmutatta, hogy a palánkok alatt aranyat ér; 13-20). Ekkortájt Körtélyesi hátán vitte a csapatát, amely az elvétve cserélt hazaiaknál pontosabban támadott és figyelmesebben, kevesebb hibával védekezett (14-23). Az addig kivételes produkciót nyújtott erőcsatár a következő játékrész elején a kispadon foglalt helyet, amíg pihent, a rivális megkezdte a felzárkózást (21-26). A bakonyiak nem becsülték meg úgy a labdákat, mi több, a próbálkozásaik célt tévesztettek, így a Baki Sándor húzta tabella-nyolcadik ott lihegett a nyakukon: vagyis minden kezdődhetett elölről (25-26). Nebojsa Pavlovicék majd’ ötperces gólcsendet tartottak – a szezonban pompásan kosárlabdázó bosnyák légiósnak nem ez volt karrierje meccse, sok büntetőt és középtávolit hagyott ki, ám a mezőnymunkája így is hasznosnak bizonyult. A ritmusából kizökkentett éllovas ekkor szigorított a hátsó alakzatán, de a vérszemet kapott és  a lepattanó-gyűjtésben akkor előrébb járt Tömösváry Mátéék egészpályás letámadással igyekeztek. Kálló törte meg a veszprémiek kosárszegény időszakát, csakhogy az éberség nem lankadhatott, mert gyakran megmutatkozott a Tolna-megyeiek kapacitása (29-33). A „festék” közelében furcsa volt látni a Tömösváry-Hegedűs csatákat, lévén, a harcosok éveken át egy szekeret toltak. Sportszerű összeakaszkodásaik árnyékában az ex-bonyhádi Jilling hárompontosa zárta le az első félidőt.

Fordulás után a vendégek hamarabb kaptak lábra, persze ilyenformán sem dőlt el semmi (33-42). Kálló szerencsére ott folytatta, ahol a nagyszünet előtt abbahagyta, korát meghazudtolva ragyogó megoldásokkal jelentkezett (36-46). Csakhogy Sömenek Martinék is jól küzdöttek, kihasználták a megingásainkat, mindent megtettek az áhított sikerért, hogy a derbi szoros és kiélezett maradjon (41-46). Mikor a vetélytárs két pontra jött fel, Kámánék – akkor is – tudták a dolgukat. Türelmesen játszottak, precízen és kiegyensúlyozottan szőtték az attakjaikat, s még agresszívebben védekeztek – miként máskor, újra remek egység alakult ki közöttük (45-53). A lehető legjobb fortélyokat választották, de megnyugodni eztán sem lehetett, ugyanis az otthonában már több nagyvadat elejtett hazaiakat is megillette a dicséret (47-57). Az utolsó tíz perc nem is indulhatott volna jobban: Jilling gyorsan szerzett öt pontot, így kialakult az összecsapás addigi legnagyobb különbsége (47-62). Közben Hegedűs is elkapta a fonalat, a pontjain túl futószalagon szedte a lepattanó labdákat és kiosztott két blokkot is. A bonyhádiak nyomban időt kértek, hiszen a listavezető érvényesítette az akaratát (49-65). A veszprémiek később visszavettek a tempóból, ám arra ügyeltek, hogy a vendéglátók ne kerüljenek tízen belülre (54-67). Sajnos ezen vállalásuk nem jött be: a labdafelhozatalt is akadályozó másik oldal négy és fél perccel a vége előtt áttörte a „küszöböt” (58-67) és sajnos Mérész-edző „fejtágítója” sem törte meg a lendületüket (64-67). A kipontozódott Körtélyesit elveszítő veszprémieken ebben a periódusban a fáradtság jelei mutatkoztak, labdákat adtak el (…a lefújásig összesen tizennégyet), dobásokat rontottak, félő volt, hogy amit addig felépítettek, az odavész. A hajrában aztán Kámán megmutatta, hogy jó az öreg a háznál: a huszonötös teljesítményindex-szel zárt csillag zsákolt is, a lepattanói, a gólpasszai és a kiharcolt faultjai kellettek ahhoz, hogy a mieinkkel (…szeptember vége óta) továbbra se lehessen bírni.

Mérész Csaba: Jól kezdtük a találkozót, s ez dinamikát adott a folytatásra. Néha hoztunk rossz döntéseket, de mert a szinte végig vezető tanítványaim harcosak voltak, a szívüket, a lelküket kitették a pályára, megérdemelt a sikerünk.

Bonyhádi KSE - HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 66-76 (17-26, 16-13, 14-18, 19-19)

Bonyhád, 200 néző. Vezette: Vida, dr. Szakáll, Maár.

Bonyhád: Filip 8/3, Ugrinic 10, Baki 15/3, Sömenek 13/9, Tömösváry 15. Csere: Gulyás 5/3, Fetzer, Gébert. Vezetőedző: Puha Jenő.

Veszprém: Simon 2, Kálló 13/6, Kámán 14/6, Pavlovic 5/3, Körtélyesi 19/9. Csere: Jilling 10/6, Hegedűs 8, Helmeczi 5. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook