Huszonegy pont, tizenöt győzelem

Nem kellett vért izzadni a HOYA-Pannon Egyetem Veszprémnek, hogy az NB I/B Nyugati-csoportban továbbépítse pompás szériáját, kosárlabdázóink favoritként bizonyítottak, – ha „takaréklángon” is – kötelező győzelmet arattak: zsinórban a tizenötödiket.

A Mecsek-alján ősszel megszenvedett - ám onnan azért diadalittasan hazatért - bakonyiak jó hozzáállással kezdték a mérkőzést, már az elején labdákat szereztek, lepattanókat szedtek, blokkokat osztottak, s ami a legfontosabb: a pontokkal sem maradtak adósak (6-2). A tehetséges vendégek feljöttek ugyan (8-5), a hazaiak ugyanakkor még szigorúbb védekezésre váltottak, amitől az ellenfél képtelen volt kibontakozni (14-5). Az éllovas hátsó alakzata szorosan zárt, Körtélyesi Gergelyék oly’ szűken álltak a PVSK-legények mellett, hogy azok néha dobóhelyzetbe is alig kerültek (20-9).

A megnyugtató előny birtokában Mérész-mester bátran forgathatta a csapatát, a cserék is igyekeztek megfojtani a pécsi akciókat, ráadásul az első negyedben a mezőnybeli pontossággal sem volt gond. A helyi kedvencek idővel visszavettek a tempóból - hogy finoman fogalmazzunk: nem rokkantak bele az akaratba -, ám ez is csak arra volt elég, hogy Antóni Csanádék elkezdtek "teret hódítani" (20-12). Sajnos, ezzel egyidőben a színvonal is visszaesett. Noha a következő játékrész nyitányán a tabella-hatodik nagy lendülettel vetette magát a küzdelembe, a néhány percre lelassult és biztos szituációkat elpuskázott mieink ismét felpörögtek: megmutatták, hogy jobb gárda az övék (27-16).

Ekkortájt szemre is tetszetősen iparkodtak, nem volt probléma az önbizalmukkal, többször ragadtatták tapsra a nézőket. Kálló Nándor ezúttal is dicséretet érdemelt a szorgalmáért. Mellette szerencsére mások is feljavultak, ami az eredményjelző-táblán is visszaköszönt (32-16). Nebojsa Pavlovic újfent ellenállhatatlanul muzsikált, a bosnyák légiós második triplája után tizenöt pontra hízott a felek közötti különbség (34-19). Ahogy kellemes lett a differencia, a HOYA-mezesek koncentrációja úgy csökkent: az addig állva hagyott rivális nyomban kihasználta, hogy a vendéglátók lejjebb kapcsoltak (36-25). A külső és a belső dobások már az első félidőben sem voltak egyensúlyban (…a listavezető a lefújásig három triplát süllyesztett el huszonkét próbálkozásból; a másik oldalon ez az adat kettő per tizennyolc lett), így fontos volt, hogy általában a veszprémiek uralták a festéken belüli területet.

A fordulást követően rossz dobásokkal és elméretezett átadásokkal jelentkeztek a hazaiak, a publikum még sem ezért ráncolta a homlokát, lévén, Kámán Tamásnak kiújult a vádlisérülése és az öltözőbe bicegett (…mint utóbb kiderült: a baj nem súlyos, a trénere hamarosan számolhat vele). Magas iramról később sem beszélhettünk, igaz, Pavlovic gondoskodott szép jelenetekről, leginkább ő volt az, aki mindent megtett a sikerért (43-29). Az egyetemisták ekkor is sok lepattanót gyűjtöttek, így több támadást indíthattak. Miután ismét ritmusra leltek, megrázták magukat és húsz ponttal elhúztak (49-29). Ám megint csak négy-öt percig volt igazán feszes a védelmük, ahogy az „lenni szokott”, a folytatásban - érthetetlen módon – nem tudták érvényesíteni az akaratukat, a fizikai fölényüket (52-37).

 

Mihelyst elvesztették a fonalat és újabb megtorpanásuk közepette labdákat szórtak el, a szurkolók csendben figyelték az eseményeket (54-45). Ebben a periódusban a „kiadók” megmutatták, hogy van bennük fantázia, egyszer-kétszer úgy mentek át a hazai falon, mint kés a vajon. Ha a sokadik felzárkózásuk nem lett volna elég, a bírók is borzolták a kedélyeket, akik támadóhibákat ítéltek Helmeczi Andrásék ellen. Tizennégy pontos HOYA-vezetésről indult a záró felvonás - és jóllehet  gyors pécsi pontok következtek -, a harminchármas teljesítményindex-szel zárt Pavlovic és társai türelmes produkcióval tartották az eltérést (63-52). Ekkor derült ki, hogy a többszöri utolérés sok energiát vett el Demeter Attiláéktól, akik kezdtek erőben elfogyni (69-54).

A nyugati-első a nagyobb rotációs lehetőségének köszönhetően föléjük nőtt, az összképbe az is belefért, hogy a csatát végigvezető hazaiak védekezésben azért követtek el taktikai hibákat, s támadásban is vétettek butaságokat (73-61). Persze a pécsiek nem kényszerítették őket nagyobb erőkifejtésre. Ennek okán a találkozó sokat vesztett a nívójából. Ezért is jött némiképp jól, hogy a lepattanó-csatában negyvenkettő-huszonötre nyert Hegedűs Attiláék a végén újra összekapták magukat - ha úgy tetszik: nem vették fél vállról a vetélytársat.

Mérész Csaba: Örüljünk a győzelemnek!

HOYA-Pannon Egyetem Veszprém - Pécsi VSK-Kronosz Kiadó 84-63 (20-14, 19-13, 22-20, 23-16)

Veszprém, 400 néző. Vezette: Reisz, Kéri, Pécsi.

Veszprém: Helmeczi 10, Kálló 6, Pavlovic 23/6, Körtélyesi 12, Hegedűs 14. Csere: Simon 2, Kámán 5, Szeifert, Jilling 9/3, Szűcs 2, Sipos 1. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Pécs: Krnjajski 1, Demeter 13, Antóni 15/6, Riskó 7, Popgyákunik 8. Csere: Dragasevic 13, Bíró 2, Soós 4, Kövecs. Vezetőedző: Juhász Olivér.

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook