Szegediként Veszprémben

- Mit mondtak a szegedi barátai, amikor megtudták, hogy az ellenlábas csapathoz szerződik? - kérdezem Laluska Balázstól az MKB átlövőjétől.

- Én tartottam a véleményüktől, de végül igazat adtak, teljesen pozitívan fogadták, hogy most itt fogok játszani. Bíztattak, azt mondták, hogy jó helyem lesz, csináljam nyugodtan. Csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Nem kellett senkinek sem magyarázkodnom otthon, hogy én most az MKB-t választottam.

- Három év spanyol légióskodás után tért vissza 2008-ban Szegedre. Miért?

- Jól éreztem magam Leon-ban, az utolsó év nagyon jól sikerült, de mégis a szívem hazahúzott. Szomorú voltam, hogy szülővárosomban nem úgy sikerült az év, pedig nagy reményeink voltak. Az anyagi lehetőségek is megromlottak, ezért elmentem egy évre Szlovéniába, ahol egy darabig Putics Barnával is együtt játszottam. A Cimos Koper csapatával bronzérmesek lettünk és megnyertük a kupát. Hasznos és tanulságos évem volt.

- Hogy sikerült a változást feldolgozni, hiszen a tengerpartról költöztek családdal együtt ebbe a szeles városba?

- Feleségemmel és két gyermekünkkel együtt jöttünk, a nagyobbik a négy és fél éves Bence már óvodába jár, a másfél éves Elza, a kis kedvenc. Nagyon szeretnek itt lenni, jönnek a hazai meccsekre is, már sok barátjuk van. A környezet nagyon tetszik nekünk, hiszen alföldiek vagyunk és ez a dombos vidék lenyűgözően szép.

- Könnyű volt beilleszkedni Veszprémben, azt kapja amit várt?

- Régi barátokat találtam, akikkel a válogatottban, valamint Eklemovic-csal a Szegedben játszottunk együtt. Nem jelentett problémát a beilleszkedés. Szakmailag nagyon jó itt lenni Veszprémben, hiszen a válogatott szövetségi kapitánya a klubedzőm is egyben. Az országban itt van a legmagasabb szintű edzésmunka, a legjobbak a körülmények, gyönyörű a Veszprém Aréna. Egy jó úton haladunk és remélem, hogy el is jutunk oda, ahova tervezzük.

- Amikor idejött tudta, hogy mit várnak Öntől?

- Igen tudtam, hogy a csapat szerkezete olyan, hogy főleg védekezésben számítanak rám, de az edzéseken és a mérkőzéseken be fogom bizonyítani, hogy a góllövés nem áll távol tőlem. Főleg Marko Vujinnal cserélünk támadás-védekezésben, de van olyan szituáció, amikor gólokat lőhetek.

- Milyen volt először a szegediek ellen játszani?

- A balatonfüredi nemzetközi tornán játszottam először ellenük, de azt hittem, hogy furcsább lesz, de ez a Pick már nem az a csapat, akikkel én régen játszottam. Vannak még régi barátok, mint Herbert Gábor, vagy Vadkerti Attila, de már alaposan kicserélődött a játékoskeret. Szegeden, november 6-án biztosan mást fogok érezni az Újszegedi Sportcsarnokban, hiszen ott lesz a következő nagy rangadó. Nem tudom, hogy miként fognak fogadni az alföldi szurkolók, de még nem gondolok rá. A mérkőzés idejére ki szoktam zárni a külső tényezőket.

- Kik a legjobb barátaid a veszprémi csapatban, akikkel összejártok?

- A családok miatt az Iváncsik Gergőékkel és Eklemovicsékkal, mivel ott is vannak gyerekek, de Nagy Kornéllal és Császár Gabival is rendszeresen felkeressük egymást. A külföldi játékostársaimmal is ugyanolyan jó a kapcsolat, barátságos a környezet.

- A válogatottban most a bosnyákok ellen fogtok játszani, ahol Mirsad Terzic lesz az ellenfeled. Milyen lesz ellene játszani?

- Eddig egymás mellett játszottunk a klubunkban, most majd egymás ellen lépünk pályára. Biztos lesznek kemény ütközések, de ilyen az élet, ezt már megszoktuk. Mindketten mindent elkövetünk majd, hogy nemzeti csapatunk jól szerepeljen. Erre az időre a barátságot félre kell tenni, csak a győzelem a fontos!

- Milyen hosszú távra tervezel Veszprémben?

- Ez sok mindentől függ. A teljesítményemtől, a klub elvárásaitól, a lehetőségektől, ez mind befolyásolja azt, hogy meddig tudok maradni ebben a városban. Most én úgy gondolom, hogy hosszú távra tervezhetek, de soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. A családomat sem szeretném évről-évre más városba rángatni, szeretnék hosszú távon itt játszani.

- A gyerekek megszokták már a dimbes-dombos várost?

- A kisfiam nagyon megszerette az óvodát, sok barátja van már, a kislányom meg elvan a szeretettel teljes családi környezetben, sokat van velünk, jól érzi magát.