Győzelemmel zárta az alapszakaszt a Lizards

A Torpedo az utóbbi időben úgy látszik abból űz sportot, hogy egy-két cserével áll ki ellenfelei ellen. Az előző fordulóban úgy szenvedetek 16-4-es vereséget, hogy cseréjük sem volt. Ezúttal komoly mozgósítást hajtottak végre, ugyanis 1 db cserejátékost is fel tudtak vonultatni, így az éppen pihenő ember a cserepadot kerevetként hasznosítva igyekezett fekvő helyzetben regenerálódni.

Elég valószínűtlennek tűnt, hogy a hazaiak akár csak meg is tudják szorítani a VESC népes legénységét, emiatt sajnos a gyíkoknál páran nem is vették teljesen komolyan az első harmadot, tán azt hitték, ide a séta is elég lesz. A maroknyi de igen hősies ellenfél azonban az első harmadban megcáfolta ezt a vélekedést. Persze kellett ehhez az is, hogy a veszprémiek vagy 6-7 száz százalékos helyzetet hibázzanak el, és úgy látszik az is meglepő volt az előző heti "fogatlan cápák" után, hogy egy náluk - létszámban legalábbis - komolytalanabbnak tűnő csapat még támadni is próbál.

A 2-2-vel zárult első harmadot követően azonban sikerült rendet tenni a veszprémi fejekben, és elkezdeni a gólgyártást. A fővárosiak védelme összeomlott, de a támadásokat továbbra sem adták fel, ráadásul - talán egyfajta sokkterápiaként - még egész pályás letámadásra is kijöttek, mellyel már a "kaiten" nevet is kiérdemelték (a II. világháború ember vezette japán torpedóit hívták így). Ennek az eredménye az lett, hogy a harmadban 9 veszprémi gólra 3 hősies torpedótalálat is érkezett (5-11).

A záró játékrészre az erősen lelassult ellenfél alig tudott már támadást vezetni, de még így is képesek voltak néhányszor tesztelni és egyszer mattolni is a kapuban Kanczlert váltó Rabb kapust. A veszprémiek játéka a második harmadbeli helyenként látványos megoldások után inkább a lagymatag dekoncentráltság irányába mozdult el, de azért - a rengeteg kihagyott gólhelyzet mellett - újabb hat gólt helyeztek el a hazai hálóban (6-17).