„A kacsacomb az én doppingom!”

39 évesen már nem hiányzik, hogy kiabáljanak velem – mondta az Indexveszprém.hu-nak Carlos Perez, az MKB Veszprém KC kubai átlövője, városunk 2010. évi férfi sportolója, aki arról is beszélt, igaz-e, hogy annak idején Perec Károlyra akarták magyarosítani a nevét.

A magyar válogatott a hetedik helyen végzett a svédországi világbajnokságon. Hogyan érezted magad a tornán?

Nagyszerűen sikerült a világbajnokság, hiszen elértük a kitűzött célunkat. Magyarország büszke lehet rá, hogy ilyen fiatal, tehetséges válogatottat tudott kiállítani. Több fiatal játékos is végig jól szerepelt az egész tornán, szerintem rám már nincs is szüksége a csapatnak – mondja elgondolkozva. Engem a Veszprém csak három mérkőzésre engedett el, ezért sajnos a csapattársaimmal ellentétben nem voltam folyamatosan játékban. Úgy érzem, hogy a németek ellen jó formát mutattam, a második és harmadik mérkőzésemre viszont nehezen pörögtem fel. A bizonytalanságot leszámítva, hogy nem tudtam Mocsai Lajos melyik mérkőzésen fog bevetni, nagyon jól éreztem magam a tornán.

14 éve élsz Magyarországon. Talán örökre itt maradsz?

Mindenképpen hazaköltözöm. Valószínűleg még egy évet játszom Veszprémben, ezután levezetek talán valahol Katarban, Kuvaitban vagy Dubaiban. Amikor már nem akarok tovább kézilabdázni, akkor hazautazom Kubába. Nagyon jól érzem magam Veszprémben, imádok itt lenni, de 39 évesen néha már nehéz napról-napra megfelelni az elvárásoknak. Nem számít ki vagy, mennyi idős vagy, ugyanazt kell teljesítened, amit a többieknek. Ez néha kicsit már sok nekem.

Fotó: Hajráveszprém.hu (archív)

Úgy tudom, hogy tanári diplomát is szereztél. Otthon majd tanítani fogsz?

Ki tudja, talán én leszek a kubai kézilabda válogatott szövetségi kapitánya. Na jó, csak viccelek… Most még a sportkarrieremre koncentrálok. Amikor hazatérek, először is pihenni szeretnék, később azt hiszem, belevetem magam az üzlet világába.

Évente kétszer is hazautazol. Szívesen fogadnak téged otthon a rajongók?

Kubában nem túl népszerű sport a kézilabda. Ott a baseball, a röplabda és a kosárlabda a kedvenc. Így nem is ismernek fel Kubában, ami néha nagyon jó érzés. A termetemet látva gyakran megkérdezik, hogy mit sportolok. Amikor azt válaszolom, hogy kézilabdázom, akkor gondolkoznak, hogy az meg mi lehet. A magasságom miatt sokan azt gondolják, hogy kosárlabdázom, ezért az utóbbi időben inkább ezt is válaszolom, és akkor persze úgy néznek rám, mint egy NBA sztárra. Ezzel aztán elkerülöm a hosszas magyarázkodást, hiszen belefáradtam már, hogy olyan játékról meséljek nekik, amiről még életükben nem hallottak – mondja nevetve.

Hogyan tartod a kapcsolatot a két lányoddal?

Az internet segítségével naponta tudunk beszélni, gyakran hívom őket telefonon is, jó kapcsolatot ápolunk. Megpróbálok mindent úgy végezni, mintha otthon lennék velük, folyton érdeklődöm, mi volt az iskolában. Szerencsére mindketten jól tanulnak.

Rajtuk kívül mi hiányzik Kubából?

A család, a barátok és a napsütés. Kuba érdekes ország, tényleg nagyon szegény, az emberek mégis boldogok és kedvesek. A legtöbbjüknek nem is kell más, csak egy papucs, egy rövidnadrág és a tenger. Mára kevés barátom maradt, eltávolodtam tőlük. Amikor hazamegyek, csak kevés időt töltök Kubában, igyekszem a lehető legtöbb családtaggal és baráttal találkozni, de mindenkivel sajnos nem tudok.

A magyarok mások, mint a kubaiak?

Persze, de ez természetes, hiszen mi kubaiak is furák vagyunk a magyarok számára. A latin és az európai mentalitás teljesen más, de én már megszoktam mindkettőt. A magyarok azért néha kicsit negatívan állnak az élethez.

Hogyan birkóztál meg a magyar nyelvvel?

Nem hallod? – kérdezi mosolyogva. Borzasztó nehezen. Egy közös szó sincs a két nyelvben. A latin egy mássalhangzó után mindig egy magánhangzót tesz. A magyarok viszont gyakran három mássalhangzót raknak egymás után. Azt meg hogy a fenébe lehet kimondani?

Írni viszont kifogástalanul tudsz, ezt a beszélgetés alatt egy rajongónak kiosztott autogram és a mellékelt jókívánság is bizonyítja. Hogyan lehet ez?

Az elmúlt pár évben sok SMS-t írtam és gyakran chateltem a magyar lányokkal. Gyorsan vissza is írtak, ha hibáztam a szövegben, vagyis a kényszer nagy úr volt - mosolyog ismét csibészesen.

Mit jelent számodra, amikor meghallod a magyar himnuszt?

Amikor először voltam válogatott, nem éreztem semmi különöset a himnuszt hallgatva. Később, ahogy egyre többször léptem pályára a nemzeti csapatban kezdtem egyre inkább úgy gondolni, hogy nekem is szól. Félreértés ne essék, nem hiszem, hogy magyar, vagy félig magyar, félig kubai lennék. Én kubai vagyok, de 14 évet – kis túlzással életem felét – itt éltem le Magyarországon, és ha bármivel segítségére lehetek, akkor azt szívesen megteszem.

A veszprémi televízióban egykor megcsillogtattad a főzőtudományodat is. Szeretsz főzni?

Azt nem mondanám. Igazából nem is nagyon tudok, de bármilyen egyszerűbb ételt elkészítek, ha arról van szó.

Mi a kedvenced?

A marhapörkölt. Meg a kacsa… imádom a kacsacombot hagymával, krumplival, párolt káposztával. Ha valahova elmegyünk a csapattal enni, valaki mindig bekiabál, hogy „Charlie, itt a kacsa”. Azt mondják, ez a doppingom…

A „Charlie” név Magyarországon ragadt rád, vagy Kubában?

Magyarországon. Amikor megérkeztünk az országba, kérdezték a nevem. Mondtam, úgy hívnak, hogy Carlos Reinaldo Pérez Enrique. A Carlos nem volt elég hangzatos, a Perez-nek pedig én nem örültem annyira, mondtam, hogy Kubában Reinaldo-nak hívnak. Valahogy mégis a Perez név maradt meg, később lettem „Csoki”, majd „Charlie”, ami azért tetszik, mert angolul is megértik.

A pletykák szerint annak idején szóba került, hogy a magyar állampolgársággal felveszed a Perec Károly nevet.

Igen, én is hallottam, de ezzel csak ugrattak, nem komolyan merült fel.

Mit csinálsz akkor, amikor nem a kézilabdával foglalkozol?

Pihenek. Ha van barátnőm, elmegyünk este vacsorázni, amikor nincs, akkor otthon maradok, vagy elmegyek a csapattársakkal valahova, de már nem bírom olyan jól az éjszakázást, mint régen.

Most épp van barátnőd?

Van valaki, aki fontos számomra, de nem szeretnék többet mondani róla.

Milyen a viszonyod Mocsai Lajossal?

Ő egy igazi pedagógus és pszichológus. Nagyon szeretem azt a mentalitást, amit képvisel. Törődik a játékosaival, ha például rossz periódust fogok ki, akkor beszélget velem, vagy éppen megdicsér, ha nagy gólt dobok. Nem is hiányzik, hogy 39 évesen olyan edzőm legyen, aki kiabál velem. Lajos ugyanúgy elmondja, hogy mit csinálok rosszul, de nyugodt, higgadt stílusban.

Milyenek a veszprémi szurkolók?

Európában a veszprémi szurkolótábor a legkeményebb. Fantasztikus hangulatot varázsolnak minden mérkőzésen, de kulturált körülmények között. Igaz a mondás, hogy a szurkolótábor plusz egy játékost ér a pályán. Érdekes dolog egyébként a szurkolás, emlékszem, egyszer egy Szeged drukker azt kiabálta a nézőtérről, hogy „Te hülye majom!”, majd pár nappal később a válogatott mérkőzésen buzdított, hogy „ez az Charlie, király vagy!”. A szurkolókat így kell elfogadni, én úgy vélem, hogy valójában nem akarnak ők rosszat, csak a saját csapatukat minden lehetséges eszközzel segíteni.