Betyárverés Miskolcon

Az egykor "Miskolci Betyárok" néven szereplő ellenfelet otthonában még sosem sikerült legyőzni - egy döntetlen volt a VESC legjobb eredménye eddig a Miskolci Szabadidőközpontban. E sorozat megszakítására a mostani találkozó igen alkalmasnak tűnt, hiszen a régóta gyengélkedő ellenfél utolsó hazai győzelmét még január 16-án aratta a bajnokságban, éppen - az akkor is 4 gólos előnyt ajándékozó - veszprémiek ellen.

A komoly győzelmi reményekkel érkező vendégek agresszív játékkal igyekeztek meglepni a miskolciakat, akiknek kapuja előtt az első játékrészben sűrűn adódtak is a veszprémi lehetőségek, de a "befejező csatárokon" ebben az időszakban átok ült. Csak a 17. percben sikerült végre érvényesíteni a helyzetek terén meglévő fölényt Kolossváry révén (0-1), ami azonban nem bizonyult tartósnak, mivel a betyárok egy perc alatt egalizálták az állást (1-1).

A második harmad elején sajnos az öltözőben maradt a veszprémi csapat egy része, amit a Miskolc újabb góllal büntetett (1-2). A továbbra is nagyiramú játékban azonban 2 hazai játékosról bepattanó góllal sikerült megfordítani az állást (2-3). El kell ismerni, Fortuna a veszprémiekkel volt, de ehhez tegyük hozzá, hogy emellett körülbelül 6-8 "száz százalékos" kapus elleni helyzetet sikerült elszórakozni a borsodi kapu előtt, így a vezetés nem tűnt teljesen érdemtelennek, annak ellenére sem, hogy a hazai csapat gólhelyzetek elpuskázása terén szintén nem tétlenkedett, óriási kapuvasat is lőtt, illetve valószínűleg egy büntetőtől is megfosztották.

A záró harmadra továbbra sem dőlt el semmi. Török góljával kétgólosra nőtt a különbség (2-4), de fáradhatatlanul támadtak a hazaiak is, és sikerült is hibára kényszeríteniük a veszprémi védelmet: egy eladott labda után a kapu előtt üresen helyezkedő Szemán lőhetett a kiszolgáltatott helyzetben lévő Rabb kapus hálójába (3-4). A betyároknak a pacsizás és a középkezdés után azonban mindössze 4 másodpercük (!) maradt még az örömre, a labdát elhozó Csehnek ugyanis ennyi idő kellett ahhoz, hogy a hosszú sarokba lőjön (3-5). A 48. percben szabadütéshez jutott a Miskolc, a veszprémiek pedig úgy próbálták megzavarni a szabadütést elvégezni készülő Szabót, hogy a 3-tagú sorfal nem a lövésre merőlegesen, hanem azzal párhuzamosan állt fel - mondani sem kell: sikertelenül (4-5).

Az 50. percben a gólfelelős Tölgyesi talált be végre (4-6), így a Miskolci remények megint halványulni tűntek, de nem sokáig, mert Ignéczi az 51. percben ismét egy gólra hozta fel csapatát egy gyorsan elvégzett szabadütés után (5-6). A mérkőzés előtti latolgatások során arra a megállaptásra jutott a csapat, hogy ha 7 gólt lő, akkor meg lesz a győzelem. Nos hihetetlen, de a 7. veszprémi gólnál (az 52. percben Cseh lőtte be Tölgyesi kapu mögül beadott labdáját) tényleg - szinte varázsütésre - eldőlt a mérkőzés. Három perc alatt (!) nem kevesebb mint ötször zörgött a miskolci háló. Cseh pörgetett a hálóba közelről, Tóth lőtt a kapu oldalába középről, Tölgyesi pedig Tóth gólja után a középkezdésből szólózott át a dermedten álló borsodiak között (5-10). Az 55. percben Kuti lövése változtatott irányt egy hazai védőn és csorgott a hálóba, a játékvezetők pedig sajnálatos módon így öngólnak minősítették (5-11). Az 56. percben a különösen gólérzékeny pillanatokat kifogó Cseh húzott újra a hosszúba (5-12). Ignéczi ütőjében maradt még egy hazai találat, a végeredmény azonban így is kiütéses vendég siker (6-12).

Egy "pontozásosnak" induló mérkőzést sikerült az utolsó menetben bevitt K.O. ütéssel megérdemelten megnyerni.