Köln felé félúton?

Az FTC-PLER elleni találkozóval szerda este zárul az MKB Veszprém KC őszi szezonja, de a hagyományos évzáró disznóvágást már megtartotta az elmúlt hétvégén a csapat, a szerda esti győzelem mellett már a jól megérdemelt pihenés jár mindenkinek a fejében. Carlos Ortega vezetőedzővel beszélgettünk a csapatnál eltöltött időszakról.

- Hogy sikerült a hétvégi disznóvágás?

- Nagyon jól éreztük magunkat, mind együtt voltunk, a játékosok, a család. A magyar kultúra, a magyar ételek és a csapat is találkozott, mindezek együtt egy nagyon jó élményt jelentettek. Kicsit hideg volt, de fantasztikusan éreztük magunkat.

- Az itt töltött hónapok alatt hogy sikerült megbirkóznia a magyar nyelvvel?

- Heti háromszor van magyar óránk, viszont az problémát jelent, hogy nincs időm tanulni. A másodedzőnk, Xaver, már sokkal jobban beszél nálam. Viszont vannak olyan játékosaink, akik beszélnek spanyolul és angolul és tudnak már annyit magyarul, hogy segítsenek megérttetni magunkat. Szeretnék gyorsabban haladni a magyar tanulással, de a családom Budapesten él, amikor egy edzésünk van, akkor felutazok hozzájuk, és nincs túl sok időm a tanulásra. Ennek ellenére, időről időre egyre kevesebb problémánk van az edzéseken a kommunikációval.

- Nehéz volt a magyar játékosoknak megtanítani a spanyol játékstílust?

- A magyar játékosok nagyon jó kondícióban vannak, nagyon erősek. Sokszor nem játsszák ki a szituációkat, ha lehetőséget látnak gólszerzésre, lőnek. Próbáljuk mondani nekik, hogy látjuk, jó formában vannak, de inkább csinálják meg a figurát, taktikázzanak, és csak akkor lőjenek, mikor olyan helyzetben vannak, hogy senki nincs rajtuk. Mi spanyolok kijátsszuk a helyzeteket, keressük a legjobb pozíciót a lövésre. Az első 2-3 hónap nehéz volt, össze kellett csiszolódnunk, de most már úgy érzem, mindenki érti a játék lényegét. Császár például nagyon jól játszik, érti a játékot. Csárlival sok gond volt az elején védekezésben és támadásban, de most már ő az egyik legjobb.

- Szóval, úgy gondolja, hogy ők azok a játékosok, akik a legtöbbet fejlődtek a munkája alatt?

- Én így érzem, de erről inkább a játékosokat kellene megkérdezni. Mindenki nagyon igyekszik, és egyre inkább megértik a rendszerünket. Boldogok vagyunk, hogy sikeres őszt tudhatunk magunk mögött, és győztes meccsel szeretnénk zárni az évet, aztán egy kis pihenő után sok játékosunk elmegy a válogatottba, reméljük, senki nem fog ott megsérülni. Amikor visszajönnek, váltaniuk kell a játékosoknak, mindenkinek a válogatottan jár még az esze, kissé elfelejtik majd a mi játékunkat.

- Mi lesz azokkal a játékosokkal, akik itthon maradnak, nem utaznak a világbajnokságra?

- Nekünk ez csak jó, ők sokat tudnak pihenni. Lesznek játékosaink az első csapatból, és az MKB Veszprém KC II-ből is csatlakozik hozzánk 6 játékos. Lesz időnk dolgozni, és formában maradni. Amikor a válogatottak visszajönnek, egy hetünk lesz a Constanca elleni Bajnokok Ligája mérkőzés előtt, játszunk előtte két barátságos mérkőzést. Én jobban szeretném, ha a csapat együtt maradna, készülne, de persze megértem, hogy a válogatott az a válogatott, a világbajnokság pedig mégiscsak világbajnokság.

- Szigorú a játékosaival?

- A fontos szituációkban szigorú vagyok, főleg a szabályok betartása miatt. Ha az egyik játékos nem tartja be őket, és nem szankcionálom, akkor a többiek is elkanászodnak.

- Sok különböző játékos van a csapatban, mind mentalitásban, mind játékstílusban. Hogy tudta egy ilyen sikeres csapattá hangolni őket?

- Mindenki tudja a saját helyét és feladatát a csapatban, én úgy látom, többé-kevésbé mindenki játszik, mindenki jól érzi magát. Szeretnek a játékosok edzeni, folyamatosan fejlődni szeretnének. Rengeteg mérkőzést játszunk, de csak egyetlen egyet vesztettünk eddig, a Szeged ellenit. Amikor nyerünk, mindenki fantasztikusan érzi magát, együtt vagyunk, de amikor veszítünk, akkor is együtt veszítünk.

- Nagy László több mint 10 évig Barcelonában játszott, perfekt a spanyol nyelvtudása és a játékstílust is elsajátította. Kulcsemberként tekint rá, aki a szakmai stáb és a játékosok között közvetít?

- Igen, ő az egyik, aki nagy segítség volt ebben, de az elején inkább Chema töltötte be ezt a szerepet. Elmondtam neki, amit akartam, és Chema végigvitte, ami nagyon fontos volt. Most már Császár is nagyon érzi a játékot, és a többiek is többé-kevésbé tisztában vannak a feladatukkal. Van néhány szituáció, ami még edzést, gyakorlást igényel, de ez természetes, ezen dolgozunk.

- Mi lesz a csapat programja az elkövetkező hetekben?

- Az utolsó mérkőzésünk után lesz egy karácsonyi vacsoránk, amivel lezárjuk az évet. Január 14-én kezdjük a felkészülést. A játékosoknak lesz egy szabad hetünk, aztán elkezdik a munkát otthon, hogy szépen fokozatosan visszakerüljenek abba a kondícióba, amire szükség van a folytatáshoz. Mire visszajönnek 14-én, már nagyjából ott kell tartaniuk, ahol év végén abbahagytuk. A válogatott játékosokkal folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, hogy meddig maradnak távol, mikor jönnek vissza, és tudnak csatlakozni a csapathoz.

- Mindenki arról beszél a csapat kapcsán, hogy bekerülünk-e a kölni Final Fourba. Önnek mik a megérzései?

- Az még nagyon messze van. Boldogok vagyunk, mert nagyon jól dolgozunk, az elsők vagyunk egy olyan csoportban, ami rendkívül nehéz, és ez fantasztikus. De ahogy mondtam, még messze van, előbb még a csoportra kell koncentrálnunk. 3 pontot kell szereznünk, hogy biztosan csoportelsők legyünk, ezt bízom benne, hogy meg fogjuk oldani. A csoportmérkőzések után, a nyolcaddöntőben, ha kifogunk egy rossz napot, és kikapunk 7 góllal, mint a Szegedtől, azzal elvágta magát a csapat. Ilyenkor az eddig elért eredmény semmit sem ér. A csapatnak az aktuális feladatára kell koncentrálnia, aztán ha minden jól megy, akkor ott lehetünk a Final Fourban. Mindenki ezt szeretné, de majd júniusban kell erre koncentrálnunk, addig rengeteg feladatunk van: magyar bajnokság, Magyar Kupa. Lépésről lépésre kell haladnunk.

- Milyen érzés volt, mikor sikerült legyőzni a világ egyik legjobb kézilabda csapatát, a Kielt? Mit vár a visszavágótól?

- Számomra nagyszerű érzés volt, eddig kisebb kluboknál dolgoztam, nem volt lehetőségünk egy ilyen kaliberű csapatot legyőzni. Nagyszerű volt, de tovább kell lépnünk, most már az a meccs is csak múlt. Ki kellett élveznünk a pillanatot, ünnepeltünk a csapattal, a családdal. Fantasztikus volt, de most már a jövőt kell néznünk. Ha 100 százalékosan koncentrálunk, és keményen dolgozunk, akkor bárkit meg tudunk verni, de ha nem figyelünk, nem dolgozunk eléggé, akkor bárkitől ki is tudunk kapni. A Kiel elleni visszavágó nehéz lesz, ők lesznek előnyben, mert otthon játszanak, de hinnünk kell, hogy nyerhetünk, anélkül nincs is értelme kimennünk a pályára.