Piros, piros, piros, huszonháromszor is piros!

A mérkőzés elején a szegediek egyedi pólóban, hetessel a hátán, felette Vadkerti felirattal, valamint „Köszönjük Körte!” fényreklámmal köszönték meg a szélsőnek, hogy ennyi éven át (1999 óta a Pick Szeged csapatának tagja) az együttes részese volt.

MTI Fotók: Kovács Anikó

A kezdőcsapatban Sulic helyett Nilsson kapott lehetőséget beállóként, valamint Zeitz kezdett jobbszélsőként. Az ötödik percig a hazaiak voltak előnyben, gólt lőttek, a veszprémiek egyenlítettek. Ilic egalizálását (5. perc 4-4) azonban nem egy újabb Tisza-parti találat követte, hanem Ugalde lőtt Sierra kapujába, ezzel át is vették a vezetést a bakonyiak. A hatodik percben Blazevic ütközött Zeitz-cel, aki a földön maradt. Ilic felfokozott állapotban nekiugrott a horvát válogatottnak, Nagy állt közéjük, majd Chema Rodriguez is összeszólalkozott a szegedi játékosokkal. A vége három kiállítás lett, Blazevic, Ilic és Chema is a kispadra ülhetett. A feszültség állandóan jelen volt a pályán, a veszprémi kispad mögé biztonsági őrt rendeltek, mert a hazai szurkolók túl közel voltak a játékosokhoz és fenyegetőleg léptek fel ellenük. Mindez nem zavarta meg Ilicet, amint visszament a pályára, megállíthatatlan volt, míg a szegediek támadójátéka a 13. percben megállt, és a 24. percben, Robledo talált csak be újra (24. perc 9-13). Sierrát a 21. percben váltotta Wyszomirski. A félidőre megnyugtató előnnyel, 10-17-tel vonult a Veszprém az öltözőbe.

A második játékrészt a vendéglátók kapták el jobban, Kallman volt leginkább a csapat segítségére. A 41. percben három gólra csökkentették hátrányukat (18-21), de Ilic nem adta könnyen, öt perccel később (19-24) Juan Carlos Pastornak időt kellett kérnie, hogy legyen esélye egyenlíteni és átvenni a vezetést. Záporoztak a kétpercek mindkét csapat felé, ezeket a helyzeteket a Veszprém tudta jobban megoldani. Az 50. percben valami érthetetlen okból Pastor visszaküldte Sierrát a lengyel kapus helyett, de ez sem hozott már akkora változtatást a csapat játékába, hogy ezt a mérkőzést meg tudják nyerni. A döntőt már egyértelműen a Veszprém nyerte, amikor talán az egész szezon legmeghatóbb jelenete játszódott le. 5 másodperc lehetett vissza a mérkőzésből, 31-28-ra vezetett a Veszprém. Nagy állt a szegedi kispad előtt, először nem lehetett érteni, miért reklamál. Már mindenki tudta, mit szeretne, csak Pastor nem fogta fel, majd Laci elmagyarázta. A következő pillanatban Parrondo futott le a pályáról, Vadkerti pedig végre levehette melegítőjét, befuthatott a pályára. A veszprémi csapatkapitány odapasszolta neki a labdát, és mindenki hagyta, hogy még utoljára, Miklernek gólt lőhessen. Ekkor fújták le a mérkőzést. Így tehát, Vadkerti góljával, 31-29-re nyert a Veszprém és a 23. bajnoki címét ünnepelhette a veszprémi közönség, míg a szegediek könnyeikkel küszködve búcsúztak a klubhűség szobrává avanzsált balszélső.