Hozták a kötelezőt

Noha legyőzhető alakulat érkezett a királynék városába, a hazaiak nem bízták el magukat, a találkozót ennek ellenére tompán, fásultan kezdték (1-3). A helyzetek (…és a ziccerek) kialakításával ugyan nem volt gondjuk, ám azok értékesítésével már több, a tizenhetedik percben három lőtt góllal álltak, még szerencse, hogy éppenséggel az ellenfél sem tündökölt (3-5). A mieink tudták, érezték, hogy később ennél csak jobb jöhet: megnyugodtak és zsinórban négy találatot szereztek (7-5). A kaotikusra sikeredett szakaszban ugyan még kiegyenlítettek a – zajló kiírásban két idegenbeli diadallal álló – Baranya megyeiek (7-7), aztán a nagyszünetig megint bátor és pontos előadással szolgáltak, igazolván a korábbi mondandójukat, mármint, hogy komolyan veszik a tabella hátsó feléhez tartozó rivális elleni csatát (11-7). A fordulást követően egy ideig újra vitte őket a lendület (15-10), de idővel – az egykori válogatott kapus, Szente Gábor vezérletével – a Mecsek-aljaiak is „daráltak” becsülettel, a hálóőr többször is elbizonytalanította a helyi lövőket (15-14). Örvendetes, hogy a másik oldali kollégája, Andorka Gábor is jó napot fogott ki, a védéseivel újfent tartást adott a társainak, akik egységes csapatként tudták, hogy mi vezethet sikerre (19-14). A vetélytárs a folytatásban csak kozmetikázni tudott az eredményen (21-18), az összességében jól védekezett és fegyelmezettebb gárdánk taktikusan tartotta az előnyét (24-21).

Vágó Attila: Mint arra előzetesen számítottunk, nem volt ez könnyű mérkőzés, a szokatlan kezdési időpontban (…az itthoni fellépéseiket általában szombaton vívják – a szerk.) meg kellett dolgoznunk a sikerért. Szerencsére helyén volt a szívünk, a kispadról beállt fiatalok ütemet hoztak a csapatba, ám az igazsághoz tartozik, hogy sok lehetőséget puskáztunk el.