Győzelem az Ares ellen

Tekintve, hogy az utóbbi években általában mindig igen könnyedén (idén tavasszal pld 16-4 arányban) sikerült átgázolni az Ares B-csapatán, kötelezőnek tűnt a győzelem. A tavaly őszi kínkeserves 8-7-es győzelem felidézése viszont óvatosságra adhatott okot. Az ellenfél tipikusan az a fajta, amely képes komoly ellenállás kifejtésére is, ha nem törik meg a harci kedvét már az első harmadban. Rossz előjel volt, hogy a gyíkok - évek óta először - nem tudtak 2 teljes sort felvonultatni a sok hiányzó miatt.

A 0-0-val végződött első harmadról elég annyit mondani, hogy a csapatok egymást múlták alul. Néhány helyzet adódott mindkét kapu előtt, de a játék teljesen kaotikus volt.

A második harmadban a gyíkok változtattak az eddigi igen eredménytelen felálláson, és fix támadó hármasok cseréjére álltak át. A javulás hamar megmutatkozott, ugyanis futószalagon jöttek a veszprémi helyzetek. A harmad felénél Kis Szilveszter pontos beadása után Török lőtt irgalmatlan erővel a léc alá (0-1), de ezt még pár perc múlva kiegyenlítették, a szinte egyetlen épkézláb helyzetüket gólra váltó, félpályán alig-alig áttévedő vendégek Tóth kapáslövése után (1-1). A harmad vége előtt néhány perccel Kolossváry értékesített végre egy gólhelyzetet a sok közül (1-2), majd szinte a középkezdés után azonnal Kuti lőtt 2 év szünet után újra gólt, ami nem is jöhett volna jobbkor(1-3).

Az utolsó harmad jó ideig továbbra is a kimaradt veszprémi helyzetekről szólt, majd az utolsó percekben a még mindig csak két góllal vezető vendégek kezdtek egyre idegesebbé válni. A vérszemet kapó hazaiak igazi gólhelyzet nélkül is találtak egy (lábak között beguruló) gólt 2 perccel a vége előtt, így a bakonyiak a végén még komoly izgalmakat voltak kénytelenek átélni, mielőtt szentesítette volna - mindenképpen megérdemelt, de - kínkeserves győzelmüket a mérkőzés végét jelző sípszó.