Bírni kell a tempót!

1997-ben érkezett a kubai válogatott játékosaival együtt Magyarországra Carlos Reinaldo Pérez, vagy ahogy mindenki becézi, Charlie. Európában mindig csak a veszprémiek játékosa volt, hiába álltak érte sorban milliomos német, vagy spanyol klubok. Idén augusztusban ünnepelte 39. születésnapját, de ez sem akadályozta meg abban, hogy még mindig a legeredményesebb veszprémi játékosok közé tartozzon. Ha egy komoly rangadón, vagy nemzetközi mérkőzésen csereként pályára lép, akkor a bakonyi szurkolók fellélegeznek, jön Charlie, és majd ő megoldja.

- A tizennegyedik szezonodat kezdted el itt Veszprémben. Meddig tervezed, hogy játékosként segíted klubunkat?

- Szerintem addig fogok játszani, amíg tudok jól produkálni a pályán. Ha már nem megy a játék, akkor abba kell hagyni! Most 2011 nyaráig van szerződésem, de ha még bírom és a csapat vezetői is számítanak rám, akkor elgondolkozom, hogy még egy évet ráhúzok. 40 éves leszek, de én ezt nem érzem sem a pályán, sem a pályán kívül. Nem számolom, hogy hány gólt lőttem, hanem azt nézem, hogy tudok-e még produkálni olyan játékot, amivel segíthetem csapatomat azalatt a pár perc alatt, amíg pályán vagyok.

- Az utóbbi meccseken egyre többet játszol. Nem fárasztó?

- Dehogynem, a meccs után másnap elég fáradt vagyok, most már több idő kell nekem a pihenésre és regenerálódásra. De csinálni kell, nincs mese, mert minden meccsen győzni akarunk. Amíg az edzőnk gondolja, játszani kell, ha fáradok, akkor cserélünk.

- Milyen erőt képvisel most az MKB Veszprém, mit lehet elérni a nemzetközi kupában?

- Szerintem most nagyon jók vagyunk, a csoportból első, vagy második helyen szeretnénk továbbjutni, és akkor lehet reális esélyünk bekerülni a Final Fourba, ahová legalább 10 csapat esélyes. Minden csapat nagyon erős, nincsenek könnyű meccsek, minden győzelemért meg kell izzadni, egyiket sem adják olcsón. A Ciudad Real, Barcelona és Kiel csapatán kívül még sok jó csapat van, és bármikor kijöhet egy váratlan siker, mint tavaly a Medvedi-nek, akik meglepetésre bejutottak a legjobb négy közé. Tavasszal közel álltunk hozzá mi is, de akkor a Barcelona egy kicsivel jobb volt.

Fotók: Hajráveszprém.hu (archív)

- Ha majd egyszer abbahagyod itt a kézilabdát, mit fogsz csinálni, milyen terveid vannak?

- Hazaköltözök Kubába a lányaimhoz. Ott sokat változott a világ, szeretnék ott is bizonyítani az üzleti életben. Lányaim 15 és 17 évesek, még tanulnak, de nem kötelezem őket arra, hogy azt csinálják, amit én akarok. A kisebbik szeretné a modellkarrierjét építgetni, és én támogatom ebben. Szereti a divatbemutatókat, szeret öltözködni. A nagyobbik jól tanul, orvos szeretne lenni, szereti a biológiát. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen terveik vannak, és segítek nekik álmaik megvalósításában. Még nem voltak soha Magyarországon, de lehet, hogy egyszer elhozom őket ide is.

- Az elmúlt évek során sokszor hívtak másik, sikeresebb csapathoz, mégis itt maradtál. Miért?

- Szeretem ezt a kis várost, pár perc alatt mindenhová eljutok. Nincs az a nagy forgalom, mint például a fővárosban, ahol nem lehet normálisan leparkolni ott, ahol az ügyeimet szeretném elintézni. Egy ilyen kisvárosban sokkal könnyebb jó sportolónak lenni. Én szerettem mindig itt lenni, megtaláltam a számításaimat, soha nem akartam máshova menni. Az biztos, hogy a pénz is számít, de pár ezer plusz euróért nem mentem el más csapathoz.

- Az egyik internetes oldal szerint a Veszprém Aréna a leghangulatosabb kézilabdás sportcsarnok Európában. Mit szóltál hozzá, amikor ezt nyilvánosságra hozták?

- Olvastam, és teljesen igazat adok a hírnek. Huszon valahány éve játszom, 14. éve Veszprémben, megjártam már sok nagy sportcsarnokot az olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, nemzetközi kupákban. A mienk nem a legnagyobb csarnok, de ilyen hangulat, mint Veszprémben, kevés helyen van. Akár a régi, akár az új arénára gondolok, mindig fantasztikus hangulatú mérkőzéseket játszottunk. Szerintem ez a csúcs itt, Európában.

- Tudod, hogy jelenleg te vagy az a játékos, aki a legrégebb óta viseled a csapat mezét a mostaniak között?

- Igen tudom, szeretnék is még tíz évet itt játszani, de sajnos nem lehet. Próbálok még egy kicsit játszani, de nem tudom, hogy ez mennyi lesz, lehet, hogy egy, de lehet, hogy még pár év. Mateo Garralda 42 éves, és még mindig milyen jól játszik a Koldingban! Lehet még nekem is egy-két jó évem. Mondta is nekem a meccs után, hogy ez az új generáció nem bírja ezt a nagy tempót, nekünk meg bírni kell, és példát mutatni! Még egy évet biztosan játszani akar, mert élvezi és bírja is az erős tempót.