Vereség a Kannibálok otthonában

Az első harmadban összeszedett háromgólos hátránynak köszönhetően futhattak az eredmény után a Gyíkok, nem sikerült behozni a lemaradást.

Ahogy a decemberi szolnoki mérkőzésen, ismét az első harmadban sikerült komoly hátrányt összeszedni, ami most is behozhatatlannak bizonyult. Az önbizalomhiányban amúgy sem szenvedő ellenfél így végig játszhatta a saját játékát, amibe még az is belefért, hogy emberelőnyben két gólt is kaptak.

Az ezelőtti mérkőzéshez képest annyi különbség azért volt, hogy ezúttal nem adok-kapok jelleggel futottak az akciók. A veszprémi csapat megpróbált nagyobb hangsúlyt fektetni a védekezésre, támadásaik viszont rettentő erőtlenek voltak. Az első - szép húzásból születő - szolnoki találatot leszámítva megint a szokásos buta gólokat kapták a gyíkok: kapu előtti öngólpassz, felívelés (a védők remekül alkalmazták a lesre állítást, de sajnos a floorballban nincs les). A második harmadban aztán színre lépett a játékvezető páros is, egy-egy vehemensebb nézői bekiabálás, illetve az őket bármiféle retorzió nélkül folyamatosan hangosan bíráló szolnoki ex-csapatkapitány nyomására elkezdték osztogatni a 2 perces kiállításokat a VESC játékosok ellen. A veszprémieknek mostanában jól megy emberhátrányban, ezúttal is sikerült gólt szerezni Tölgyesi révén (3-1). Pár perccel később viszont már gólra váltott egy újabb - "bemondásra" megítélt - emberelőnyt a Szolnok, emlékezetes körülmények között: Egy lövés után felpattanó labda a háló tetejére hullott, de váratlanul onnan is felpattant és szerencsétlenül éppen egy kapu előtt álló szolnoki támadóhoz került, akinek nem volt nehéz dolga, mivel a közelben álló veszprémi védő érthetetlenül azt hitte, hogy "ilyenkor a kapusé a labda" (4-1).

A záró játékrész első percében tovább nőtt a hazai előny, szolnoki ellentámadás futott 3 a kettő ellen, a labdát felhozó Kovács pedig teljesen zavartalanul lőhetett - már másodszor a mérkőzés során - felső sarkos bombagólt, mivel a két vendég védő inkább "arra koncentrált, hogy ne tudjon passzolni" (5-1).
A játékvezetők még egy érthetetlen kiállítást ítéltek, ezúttal Sütöri került a padra. Most is jól ment a védekezés, de a szerencse megint hiányzott. Kiszorított helyzetből eresztett meg lapos lövést a hátulról elinduló szolnoki Kollár. A labda valahogy átszivárgott Kanczler kapuson, talán nem jutott volna a kapuba, de az ott álló lesipuskás Bagdi azonnal bekotorta (6-1). A mérkőzés eldőlt, de a gyíkok mégis olyan hajrába kezdtek, mintha csak egy góllal vezetne az ellenfél. A 49. percben Tölgyesi kb. mellmagasságban csapott le egy indítást, amiért jogos 2 perces büntetést kapott. Sikerült a labdaszerzésből történő gyors ellentámadás és gól, ezúttal Sütöri talált be Török passzából (6-2). Tölgyesinek mégsem kellett a padon kitöltenie a két percet, ugyanis néhány másodperccel később megint Kollár gyengébb lövése változott gólpasszá. A kapu mögött visszapattanó labdát a túloldalon bóbiskoló veszprémi védőt megelőző Szabó tette a hálóba (7-2). Egy perccel később Tölgyesinek sikerült szépítenie a végeredményen, kihasználva a szolnoki védők ritka bizonytalankodásainak egyikét: 3 védő között berobbanva lőtte a pattogó labdát a hálóba (7-3). A hátralévő időben bár felgyorsult a játék, és több helyzet is akadt mindkét oldalon, nem esett több gól, némi teljesen értelmetlen kakaskodás borzolta még a kedélyeket a végén.

Szolnok Cannibals - VESC Lizards 7-3 (3-0, 1-1, 3-2)

Veszprém: Kanczler (kapus) – Cseh, Kis Sz., Kiss Z., Knór (C), Kolossváry, Kuti, Németh, Sütöri (1+0), Szabó, Tóth P., Tölgyesi (2+0), Török (0+2)