Továbbra is mumusok a hősök

A válogatottak egész sorát felvonultató, és tavaly az első osztálytól - némi meglepetésre - búcsúzó ellenfél idén a biztos visszajutást tűzte ki célul. Ennek megfelelően rendkívül elszánt, helyenként durvaságba hajló játékkal próbálták minél előbb megtörni a hazai csapat ellenállását. A vendég labdabirtoklási fölény ellenére a hazai csapat szerzett vezetést Tölgyesi révén, de a jegyzőkönyvbe gólszerzőként ekkor még nem kerülhetett be, mivel a játékvezetők szerint feltétlen öngólnak számít, ha egy gólvonalon amúgy is befelé pattogó labdába a kapus még visszanyúlva belekap, és a labda úgy kerül be a hálóba... Hiába ment ezután egy ideig jól a védekezés, ha a 7. percben egy oktatóvideóba illő védelmi hiba után egyenlíthetett a fővárosi csapat a középen üresen érkező Liebe révén (1-1). Ezután folytatódott tovább a kevés gólhelyzettel tarkított nagyiramú birkózás, melynek során kb 20%-ban a hazaiaknál volt a labda, 40%-ban a vendégeknél, a maradék 40%-ban pedig nem megállapítható hogy éppen kinél... A 14. percben aztán egy váratlan indítással sikerült két CH játékosnak a hazai védelem mögé kerülnie. Kovács G. lőhetett kapura, de ő még csak a kapuvasat találta el - a kipattanó azonban éppen a jó helyen érkező Pupek ütőjére pattant (1-2).

Török került a büntetőpadra a 18. percben, és sajnos a kettő helyett csak kb. fél percet kellett eltöltenie, mivel a középen üresen hagyott Pupek lövése a kapu mellett helyezkedő Dávid Mátéról a hálóba pattant (1-3). 

 

A második harmad elején rögtön szépíthettek volna a gyíkok: Cseh középről leadott bombája azonban sajnos a felső lécről kifele pattant. A rajzfilmhősök ellenben a 24. percben ismét betaláltak, Kovács közeli lövése után a labda valósággal átfúrta magát Kanczler kapus alatt (1-4).  A 27. percben Kis Szilvesztert állították ki érthetetlenül, a játék késleltetésre hivatkozva. A 28. percben azonban a vendégektől Liebe is kikerült a büntetőpadra, a 4-4 elleni felállásban pedig sikerült szépíteni: Balogh egy jó háromnegyed pályás íveléssel küldte a játékszert Tölgyesi ütőjére, aki egy finom mozdulattal átpörgette a labdát a kapuson (2-4).   A 33. percben viszont Tölgyesit látták szabálytalannak a játékvezetők. A vendégek ismét kihasználták az adódó lehetőséget és Liebe révén begyötörtek egy potyaízű gólt (2-5). Mindez azonban nem vette el a gyíkok  kedvét, és 4 perccel később megszülettet a harmadik veszprémi gól: Balogh harcosságát koronázta siker, többször elvesztette majd visszaszerezte a labdát a cséphadaróként őt aprító vendég játékosok között, majd  kapura fordulva lapos lövése a hálóőr lába között talált utat a hálóba (3-5). Két perccel később ismét Balogh váltott gólra egy szabadütést, kihasználva, hogy az ellenfél sorfala nem állt össze elég gyorsan (4-5). Megzavarodott az ellenfél és a következő percben az egyenlítés is összejöhetett volna, ha Balogh beadása után a teljesen tisztán helyezkedő Tölgyesi kapáslövése nem kerüli el kb, egy centiméterrel a felső sarkot. Ehelyett az utolsó percben, miután egy kapu előtt felpattanó és a kapus látóteréből kikerülő labdát, mielőtt az visszapottyant volna a földre, Garas csapott "baseball"-mozdulattal a veszprémi hálóba, kihasználva a hazaiak tehetetlenkedését (4-6). A hátrányon ugyan nem sikerült csökkenteni a harmadban, de a játék képe sokat változott: ebben a játékrészben már sokkal több helyzetet sikerült kialakítani a CH kapuja előtt, a kétgólos hátrány pedig egyáltalán nem tűnt ledolgozhatatlannak. 

 

A záró harmad 4. percében azonban a játékvezetői páros, amely addig sem volt vádolható azzal, hogy ítéleteivel a hazaiaknak kedvezne (finoman fogalmaztunk), a hazaiak pontszerzési esélyeit 0 közelébe csökkentette. Először kezezésre hivatkozva Kolossváryt állították ki. Az esetet a következőképpen történt: Egy szélről beadott labdát a középen helyezkedő Kovács G. tett kapásból, nagy erővel kapura, de az a tőle 1,5 m-re helyezkedő, és  - eközben ösztönösen elforduló (az esetről készült videofelvételen nem látszik honnan pattan le a labda, de szándékos kezezésről szó sem lehetett, hiszen nem is nézett oda, ráadásul 1,2 méterre állt a lövő játékostól aki egyébként nem az erőtlen lövéseiről híres) - Kolossváryról lepattant, és a játék ment tovább, még kb 5-6 másodpercig, a labda a hazaiakhoz került akik egyből kontratámadást indítottak, az ellenfél játékosai is visszafele rohantak. A labda már az ellenfél térfelén járt, amikor egyszer csak megszólalt a síp (érthetetlen az is, hogy miért csak ekkor, hiszen késleltetésről szó sem lehetett, mivel nem maradt náluk a labda)...Kolossváry "kezezésért" 2 percet kapott, az ellenfél pedig szabadütéssel jöhetett az ominózus helyről. Alig 1 perc múlva gólra váltotta az előnyt (Kovács lövést imitált majd letette az alapvonalon álló Dávid Máténak, aki közel 0 fokból lőtt szép gólt) a fővárosi csapat, de a játékvezetők percei még nem értek véget. Fél perc sem telik el a középkezdés óta, amikor Kolossváry szerez labdát a bal sarok közelében. A nyakán a 14-es száámú CH támadóval gyűrkőznek, amikor megérkezik a 13-as számú vendég játékos, Garas, aki semmiképpen nem tartozik az ellenfél legtechnikásabb és legokosabb játékosai közé, de ebbéli hiányosságait egész mérkőzésen hallatlanul lelkes, fáradhatatlan ámokfutással kompenzálta, amiben sajnos a játékvezetők végig engedékeny partnerei voltak. A labdát fedező Kolossváry arcába előbb könyökkel szállt bele, de eközben az ütő kiesett a kezéből és egy ideig félbe kellett hagynia azt, amit elkezdett. Más, kevésbé béketűrő játékosok erre tettlegességgel válaszoltak volna, végleges kiállítás ide vagy oda, de a hazai csapat legjámborabbja, Kolossváry, nem vette a szívére, hanem inkább tovább tartogatta a labdát a 14-es számú vendég támadó ellenében, amíg meg nem érkezett az ütőjét összeszedő Garas, aki ezúttal az alsó zónában indított támadást: egy beugrással nemes egyszerűséggel széttaposta Kolossváry ütőjét, majd a nem túl sportszerűen "kiiktatott" ellenfél után a labdával egy a kapusterület sarkánál álló veszprémi védő mellett megpróbált betörni. Az ámokfutó játékost nem lehetett megállítani, de hosszan tolta meg a labdát, és miközben mégis megpróbált vele kissé sután kapura fordulni, saját lendületétől középre huppant. A felvétel szerint nem bántotta senki, a Garas addigi ámokfutását engedékényen végig szemlélő játékvezetők szerint viszont büntetőhöz és kiállításhoz vezető szabálytalanság történt. A büntetőt Liebe magabiztosan értékesítette (4-8).

Az 51. percben egy pontosan befejezett támadás után (Balogh átadását lőhette Tölgyesi az üres kapuba, 5-8) valamelyest visszatértek a porba hullott remények, de a több ígéretes lehetőség ellenére sokáig nem sikerült tovább zárkózni (Tölgyesi 2 kapuvasat is lőtt).  A játékvezetői páros ekkor már csekélységekért is elkezdte osztogatni az ellenfélnek is a két perces büntetéseket (kár, hogy csak az utolsó 15 percben), de ezekkel a VESC -valljuk be - egyszerűen nem tudott mit kezdeni, ráadásul elkerülhető szabálytalanságokkal vitathatatlan büntetéseket szedett össze. Az 59. percben jártunk már, amikor sikerült 2 gólra zárkózni Knór lövése révén (6-8). A játékvezetői páros még utoljára azzal került a középpontba, hogy érthetetlenül öngólnak minősítette Knór teljesen tiszta gólját, mivel szerintük az egyértelműen kapura lőtt és kapu felé tartó lövés "mellé ment volna, de megpattant a kisgyereken"(by Ágoston sporttárs) (megjegyzés: A kapu előtt, a 36 esztendős Kelemen Gábor próbált blokkolni). A gyíkok a középkezdés után megpróbáltak újabb gólt szerezni, de sajnos ész nélkül. A védők túlzottan felhúzódtak, amit egy labdaeladást követően vendég gól követett (6-9). 

 

Összességében megállapítható, hogy az ellenfél jobb csapat és meg is érdemelte a győzelmet. Ugyanakkor elmondható hogy néhány bizonytalanabb és könnyen befolyásolható játékvezető továbbra is képtelen levezetni egy mérkőzést egyenlő feltételekkel, ha az egyik csapatban "karizmatikus játékvezetők" szerepelnek, mint pld esetünkben is. A mérkőzés egyik jellemző mozzanata, hogy jópár ítélet több másodperces késéssel lett befújva, nem a késleltetés miatt, hanem mert közben "számonkérték" a játékvezetőket.