A fitness veszprémi királynője

Vilics Andrea szorgalmának és kitartó munkájának köszönhetően jó úton jár, hogy a „veszprémi Rubint Rékává” váljon. A fitness edző arról mesélt, miért szeretett bele a városba, és hogy miért alapított szurkoló csapatot az MKB Veszprémnek.

Bizonyára egyre gyakrabban hallhatjuk majd Veszprémben Vilics Andrea nevét. A fiatal fitness, aerobik, spinning, és személyi edző ugyanis nemrégiben létrehozta az MKB Veszprém férfi kézilabda egyesületének szurkolócsapatát, emellett dance aerobik órákat ad a Pannon Egyetemen, nem mellesleg pedig az országszerte ismert és elismert Czanik Balázs csapatának tagja. Hamarosan egy általa kidolgozott edzésmódszerrel rukkol elő, eltökélt hozzáállása pedig jó esélyt kínál arra, belőle váljék Veszprém első számú fitness guruja.

- Honnan ez a nagy sportszeretet?

- Édesapám többek között kézilabda edző, édesanyám testnevelés szakos tanárnak készült, így hamar eldőlt, hogy nekem is szoros lesz a kapcsolatom a sporttal. Ötéves koromban kezdtem úszni, majd nyolc esztendőn át kézilabdáztam, ezt követően választhattam először én sportágat magamnak, így nyolc évig atletizáltam, magas- és távolugróként. Amikor az egyetem miatt Veszprémbe költöztem, elkezdtem aerobik edzéseket látogatni, amire az összes pénzemet elköltöttem. Úgy éreztem, hogy az ott látottakat én is tudnám oktatni, így elvégeztem az edzői tanfolyamot. A szüleimen kívül nagy hálával tartozom a támogatásáért Gaálné Starhon Katának, az egyetem testnevelés tanszékéről, és Czanik Balázsnak, aki felfedezett és bevett a csapatába, így több ezer ember előtt bizonyíthattam a tudásom.

- A veszprémiek szeretnek mozogni?

- Két évvel ezelőtt, amikor begyűrűzött a válság, attól tartottunk, hogy lehúzhatjuk a rolót. Ehhez képest az emberek sok mindenre kevesebbet költenek, viszont a sportra nem. Hozzám a tizenkét éves kislánytól kezdve a hetvenéves néniig mindenki jár, sőt egyre több fiút látni. A válaszom tehát határozott igen, a veszprémiek nagyon is szeretnek mozogni. Sőt úgy veszem észre, hogy próbálnak egészségtudatosabban élni, és odafigyelni magukra.

- Egy új stíluson dolgozol, amit hamarosan be is mutatsz majd a nagyérdeműnek.

- Igen, ez az úgynevezett Military Style, ami kiemelkedően nagy teherbírást és állóképességet igényel. Egy kiképzőtiszttel dolgozom együtt, aki abban segít, hogy az aerobik edzésbe beépítsünk egyes katonai gyakorlatokat.

- Honnan jött az ötlet, hogy szurkolócsapatot alapíts?

- Körmenden, ahonnan származom is volt szurkolócsapata a helyi kosárlabda egyesületnek, ide kerülve pedig azon csodálkoztam, hogy egy olyan patinás klubnak, mint az MKB Veszprém, miért nincs. Egy ismerősömön keresztül eljutottam a szakosztályvezetőhöz, aki mindenben segített minket, és azóta is élvezzük a klub támogatását.

- Anyagi támogatását?

- Nem pénzre gondoltam, azt nem is várhatjuk el. Nekünk óriási segítség, hogy helyet biztosítanak a próbákhoz, és segítenek beszerezni a szükséges eszközöket, például a pompomokat. Úgy vélem, nekünk megtiszteltetés ennyi ember előtt szerepelni.

- Januárban újabb válogatót tartatok. A jelige: ducik és botlábúak kíméljenek?
- Dehogy, senkit sem küldünk el. Létrehoztunk egy fellépő és egy gyakorló csoportot. Az utóbbiba azok kerülnek, akiknek tánctudásán, vagy az alakján kell még csiszolni, és ha elég keményen dolgoznak, biztosan bekerülhetnek a fellépők közé. Szükségünk van alacsony és vékony emberekre, akiket dobni lehet, és magasabb, erősebb testalkatú tagokra is, akik stabilan tudják tartani, elkapni társaikat. Voltak ugyan olyanok, akiket eltanácsoltam a lányok közül, de ők a viselkedésükkel, hozzáállásukkal szolgáltak rá erre.

- Ezek szerint vasszigorral irányítasz?

- Bizonyos szabályok betartása fontos ahhoz, hogy a csapat jól működjön. Amikor a kikapcsolódásé a főszerep, akkor én is tudok lazulni a lányokkal, de edzéseken meg kell felelniük bizonyos elvárásoknak, és meg kell adniuk a tiszteletet felém és ami a legfontosabb, egymás felé.

- Lehet, hogy túl sok amerikai film ihlette a kérdést, de alakul már valami a kézilabda és a szurkoló csapat között?

- Úgy tűnik, hogy Veszprémben ez nem probléma, hiszen a két társaság eddig elkerülte egymást. Most tartanak ott, hogy a fiúk már kezdik arcról felismerni a lányokat és egy-egy buli alkalmával odaköszönnek egymásnak.

- Annyit sikerült kiderítenem, hogy egy francia bulldoggal élsz együtt. A kutyádon van-e más „lakótársad”?

- Jelenleg a húgom lakik velem, mivel a Pannon Egyetemen végzi a mesterképzést.

- Ezek szerint szingli típus vagy…

- Egyáltalán nem, csak most olyan feszített tempóban élem a napjaim, hogy valószínűleg kevesen bírnák azt elviselni, hogy reggel elmegyek otthonról, és este holt fáradtan esem haza, meg napközben néhány percre felugrok enni.

- Evés alatt gondolom néhány zöldséget, meg salátát értesz.

- Á, még csak az kéne! Húst hússal! Rengeteg kalóriát égetek el, és a napi 5-6 óra edzést csak úgy bírom drasztikus fogyás nélkül, ha nagyon sokszor és sokat eszem. Kétszer reggelizem, kétszer ebédelek, majd uzsonna és vacsora.

- Az egyetemi tanulmányaid miatt érkeztél, végül – úgy tűnik – itt ragadtál. Mi fogott meg Veszprémben?

- Veszprém elég nagy ahhoz, hogy minden lehetőséget megadjon, viszont elég kicsi, hogy legyenek barátaid, törzshelyeid és ne egy legyél a százezerből, hanem ki tudj emelkedni, ha maradandót alkotsz. Az emberek közvetlenek, segítőkészek és nagyon kedvesek. Ez a város minden szempontból tökéletes hely arra, hogy leéljem itt az életem.

Forrás: iveszprem.hu