Veszprém - győri szemmel

A történetet mindenki ismeri: tavaly nagy tervekkel indult el a veszprémi csapat a bajnokságban, amihez megfelelő emberanyag és egy lelkes, kézilabdát szerető tulajdonos is társulni tűnt. Azonban ezután porszem került a gépezetbe, és úgy tűnt, hogy Veszprémben, a jobbára férfi kézilabdán felnőtt városban, tiszavirág-életű lesz a női kézilabda felvirágoztatása, ugyanis úgy tűnt, a következő bajnoki évadra már nem lesz meg a szükséges anyagi forrás az NBI-es tagságra. Ezzel párhuzamosan Győrben volt egy junior korcsoportból jobbára éppen kifutó játékosokból álló NBI/B-s csapat, amely a másodosztályt veretlenül nyerte, a korosztályos bajnokságokat évek óta uralta, azonban arra még nem volt kész, hogy a BL-győzelemre törő Győri Audi ETO KC-ban jelentős létszámban helyet kapjon, viszont az NBI-ben nem indulhat el két azonos klubhoz tartozó csapat. Így született meg tavaly májusban a három évre szóló megállapodás a Győri Audi ETO KC és a Veszprém Barabás között, Veszprémben továbbra is lesz női kézilabda, a győri fiatalok pedig továbbra is együtt játszhatnak, ezúttal már egy szinttel feljebb.

A szerződéskötés után mindkét fél elégedetten nyilatkozott, Barabás Árpád fontosnak tartotta a klub hosszútávú fejlődése szempontjából az együttműködést, az ETO részéről pedig a fiatalok fejlődése szempontjából tűnt ez különösen jövedelmezőnek. Az egyezség bejelentésével párhuzamosan az is nyilvánosságra került, hogy a korábban a korosztályos és a felnőtt csapatnál is kiemelkedő munkát végző Róth Kálmán fogja a kispadról irányítani a Veszprémbe költöző lányokat, a Duna Takarék névadó szponzorként is szerepet vállal, a csapat gerincét pedig a győri utánpótlás tavaly NBI/B-t nyert játékosai fogják adni, természetesen kiegészülve a veszprémi fiatalokkal. A csapat a meccseit persze Veszprémben játssza majd.

Aztán eljött az új szezon kezdete, és a magyar kézilabdában ritkán van olyan esemény, ami viharok nélkül tud lemenni, természetesen ezúttal sem maradtak el. Rengeteg támadás érte az ETO-t, hogy megkerülték a hatályos versenykiírást és -szabályzatot azzal, hogy találtak egy olyan kiskaput, amin sikerült bebújni. Sokan nem voltak hajlandóak elfogadni azt, hogy ez a csapat nem ETO II, nem kisETO, nem ETOka, hanem egy jogilag független klub, amelyet az NBI-es tabellán Veszprém Barabás-Duna Takarék KC néven kell keresni. Lehet ezért fújni az ETO-ra, de erről a játékosok legkevésbé sem tehetnek. És akármennyire is győri utánpótlásra épülő csapat, jelenleg nem az ETO színeiben versenyez, nem (kizárólag) Győrt, hanem Veszprémet képviseli. Sokan mondták, hogy ezek a játékosok fiatalok, rutintalanok, talán még nem is valók az NBI-be, és majd ott jól megmutatják nekik (és valószínűleg voltak olyanok is, akik reménykedtek is ebben). Sok volt a bántó rosszindulat, pedig ők csak olyan fiatal játékosok, akik játszani szeretnének, akik fejlődni szeretnének.

Létrejött tehát egy kétlaki csapat (jobbára Győrben edz, de a hazai mérkőzéseit Veszprémben játssza, talán nem a legszerencsésebb ez így), sok szkeptikussal, de azért akadnak olyanok is, akik figyelemmel követik a csapat körüli történéseket. Egy valamiben azonban a többség egyetértett a rajt előtt: igazából csak sejteni lehet, hogy ez a csikócsapat mire lehet képes az NBI-ben, ahol a játékosok nagy többségének jóval több rutinja van. A veszprémi csapat játékosai közül ugyebár csak azok szereztek NBI-es rutint, akik már az ETO színeiben bemutatkozhattak a felnőtt bajnokságban.

Aztán ezek a fiatal lányok elkezdték játszani a mérkőzéseiket, és elkezdték gyűjtögetni a pontjaikat. Jelenleg hatodik helyen állnak a magyar bajnokságban, és tegnap óta négyesdöntősök a Magyar Kupában. Voltak meglepő győzelmeik, de meglepő pontvesztéseik is. De ez valahogy így törvényszerű, hiszen fiatalokról beszélünk, a fiatalság minden hullámzásával, forrófejűségével, hektikusságával. Nyugodtan, elvárások nélkül lehet ebben az idényben játszani, senki nem támasztott különösebb elvárásokat, majd úgyis meglátjuk, mi sül ki belőle a végére.

Múlt hétvégén például aki akarta, láthatta (az RTL Klubon adták), ahogy megszorongatják a BL-középdöntős Ferencvárost Veszprémben olyan teljesítménnyel, ami után, habár három gólos vereség lett a vége, mindenki büszkén emelheti fel a fejét és húzhatja ki a hátát. Sok a hiányzó, persze, de valahol ez is törvényszerű, hogy ilyen formában is jelentkezik a rájuk szakadt nagyobb terhelés. Mostanában én is nagyon szívesen járok el Győrből Veszprémbe, és mindig van néhány szurkolótársam, akik szintén így tesznek. Nem mondanám, hogy roskadozik a nézőktől a Március 15. úti sportcsarnok Veszprémben, hiszen néhány Győrből letévedt szurkoló és a családtagok mellett a helyiek nem túl nagy létszámban tisztelik meg az ő városukat képviselő csapatot ilyen-olyan okokból.

Pedig lehet ám szurkolni, lehet ám büszkének lenni erre a csapatra, és lehet ám ezt a csapatot szeretni. Fiatalok, tehetségesek, lelkesek, bizonyítani szeretnének - és bizonyítanak is. Tóth Eszter egész évben igazi vezére a csapatnak, amit a góllövőlistán elfoglalt előkelő pozíciója is jól mutat, Planéta Szimonetta tegnap például 14 góljával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a csapat a négyesdöntő kiharcolásával karnyújtásnyira kerüljön a nemzetközi kupaszerepléstől. Tóth Gabriella nincs még 17 éves (alig múlt 16), de zseniális dolgokra képes, Schatzl Nadine a balszélen mindig kész egy-két szép (és jó!) megoldásra, a két fiatal kapus, Pásztor Bettina és Vig Vivien pedig kiegyensúlyozott, jó teljesítményt hoz meccsről meccsre. De igazából nem igazságos egyéneket kiemelni, hiszen a csapat így együtt működik igazán jól.

Említettem, hogy szeretek Veszprém-meccsre járni. Pedig korábban nem gondoltam volna, hogy így lesz. De nem én vagyok az egyetlen, aki így érez, a győriek még mindig szeretik, magukénak érzik ezt a csapatot is, csakhát mi sem tudunk mindig ott lenni, ahol a Veszprém játszik, hiszen az ETO is játszik hétről hétre, jövő héttől újra a Bajnokok Ligájában, távoli európai országokban. Ezeken a Veszprém-meccseken megkapjuk az izgalmakat, az extázist, a nagy fordításokat, a nagy hullámvölgyeket, a nagy hullámhegyeket, sajnos jelenleg Győrben vajmi keveset látunk ezekből az izgalmakból.

Csak elég rossz látni, hogy habár ezek a lányok minden alkalommal ott hagyják a szívüket a pályán, mégis ilyen kevés néző előtt zajlanak ezek az összecsapások, a helyiek még mindig nehezen fogadják el a jelenlegi állapotot. Csak reménykedni tudok benne, hogy egyszer ez még megváltozik és idővel majd megtöltik a sportcsarnokot a veszprémi női kézilabda kedvelői. Talán egyszer ez a kézilabdát mindennél jobban szerető város képes lesz magáénak érezni ezt a lelkes, sokra hivatott csapatot, akik hétről hétre Veszprém nevével a mezükön érik el az eredményeket, hozzák a dicsőséget, és talán belátják, hogy ez az együttműködés talán mégsem annyira ördögtől való cselekedet volt...

Szerző és forrás: Kiss Eszter, cunder.hu