Méltó emléket állítottunk

Az MKB Veszprém KC szurkolói klubja elnökének, a szoborállítás kezdeményezőjének azon szavait idézzük elsőként, amit az emlékmű átadásán mondott, több ezer ember előtt:

- Egy olyan emberről kellett szobrot készíteni, akit Veszprémben szinte mindenki ismert. Hiszem, hogy Mihály Gábor olyan szobrot alkotott, ami méltó emléket állít játékosunknak, ami visszatükrözi a mindenkiben megmaradt Marianról a nagyságot, a benne lakozó erőt, a küzdeni tudást, a közvetlenséget, a józanságot és a szelídséget. Példaértékű összefogást tapasztalhattunk az elmúlt egy évben, nemcsak határainkon innen, hanem azon túl is. Az emlékművet közösen hoztuk létre, bízom benne, hogy mindenki a magáénak tudja majd érezni.

Mikor fogalmazódott meg először a gondolat, hogy szobrot emeljetek Mariannak? Mik voltak az első lépések?

- Amikor tavaly februárban szerveztük a felvonulást, a fun klub honlapjának fórumán egy szurkoló vetette fel, hogy csináltassunk egy szobrot. Ekkor még a felvonulás szervezésével voltunk elfoglalva, de nem vetettük el az ötletet. Eleinte emlékjelnek hívtuk, hiszen nem tudtuk, hogy mennyi pénzt fogunk tudni összegyűjteni. Első lépésként felkértük Mocsai Lajost fővédnöknek, majd előkészítettük a terveket, és megnyitottuk az alszámlát, amire az adományokat gyűjtöttük. Február 24-én úgy mentem be Debreczenyi János, polgármesterhez, hogy nem kértem tőle időpontot, szinte rárontottam, de ő készségesen fogadott. Mindvégig mellettünk állt, viszont már az elején figyelmeztetett, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket.

- Hogyan tudtátok megvalósítani a terveteket?

- Nem volt könnyű dolgunk, hiszen hosszú procedúra vezetett a szobor felavatásáig, de a nemes cél hajtott minket. Törekedtünk arra, hogy az adománygyűjtéskor senkinél se erőszakoskodjunk, mégis mindenki adott. Olyan közadakozás volt, ahol minden forint számított. Napról napra nőtt az összeg, miközben éreztük az emberek bizalmát arra vonatkozóan, hogy végig tudjuk csinálni. Mindenki segített nekünk, ahol csak tudott, és a politika is egységesen kiállt az ügyünk mellett. Az utolsó napokban is voltak nehézségek, de mindent meg tudtunk oldani. Amikor el akartam hozni a szinkrontolácsnak szánt fülkét, nem fért be az autóba. Megláttam a parkolóban egy kisbuszt, ismeretlenül odamentem a tulajdonosához, és kértem, hogy segítsen, ő pedig azonnal igent mondott.

Mihály Gábor, Remport Csaba és Mocsai Lajos

- Miként választottátok ki a megfelelő szobrot, milyenek az első benyomások?

- Hosszú folyamat volt a kiválasztás és a megvalósítás is. Négy zsűriztetésen kellett keresztülmennie a műnek, közben párhuzamosan Mihály Gábor aktívan dolgozott rajta. Mocsai Lajos és én is ragaszkodtunk ahhoz, hogy lövő mozdulatot ábrázoljon a szobor, valamilyen formában köze legyen a kézilabdához, és mindemellett méltó emléket állítsunk Mariannak. Magyarországon a miénk lett az első szobor, amely kézilabdázóról sportmozdulatot ábrázol. Vannak olyan vélemények, hogy nem hasonlít a szobor Marianra, de Mihály Gábornak nehéz volt minden üzenetet – mint pl. a tragédia, a fiatalság, a sport – beleépítenie. Mindenkinek nem lehet megfelelni, de abban biztos vagyok, hogy mindenki a magáénak fogja tudni érezni. Az utógondozás is a mi feladatunk, amire félretettük az adakozásból megmaradt négyszázezer forintot.

Remport Csaba átvágja a Marian szobrát átölelő szalagot

- Hogyan élted meg az elmúlt néhány napot?

- A szobor átadása egy felemelő érzés volt, méltó emléket állítottunk Mariannak. A Tatabánya elleni kupameccs után az öltözőben olyan hangulat uralkodott, aminek hatására szerintem ez a csapat bármire képes lehet. Petre Cozma Veszprémben tartózkodása alatt szinte minden percet együtt töltöttünk, vasárnap már nem is volt mellettünk tolmács, mégis megértettük magunkat egymással.

Remport Csaba megvalósította küldetését, majd a kupameccs után Petre Cozmával kettesben sétáltak el Marian szobrához, ahova bizonyára Petre is még számtalanszor visszatér.