"Nem érzem magam öregnek"
Varga Róbert sportújságíró, az est moderátora egy kisfilmet állított össze az esemény tiszteletére. A film Tímár Péter 6:3, avagy játszd újra Tutti című alkotásából elevenített fel részleteket, amelyben az Évszázad mérkőzésének titulált magyar-angol párharc góljait, és a magyar válogatott tagjait láthatták az érdeklődők.
- Azért lett 6:3 a mérkőzés vége, mert a Grosics csak hármat kapott – mondta Buzánszky Jenő. Ez az összecsapás a magyar labdarúgás legnagyobb dicsfénye volt, hiszen az angolok közel 90 éve veretlenek voltak hazai pályán, a magyar labdarúgást ez emelte akkoriban a világ tetejére. Puskás Ferenc visszahúzós cselét a világon senki sem fogja tudni megismételni.
- Ennek a magyar-angol párharcnak olyan jelentősége volt, hogy amikor négyen (Grosics, Hidegkuti, Puskás és én) 1998-ban Torontóban vendégeskedtünk egy milliomosnál, ő büszke volt arra, hogy 1953-ban labdaszedő volt a nagy meccsen. Annak idején nagyobb népszerűsége volt a labdarúgásnak, mint ma. "Nem a közönség viszi a futballt a pályára, hanem a futball viszi a közönséget" - folytatta Buzánszky Jenő, az Aranycsapat egyetlen vidéki tagja.
Buzánszky Jenő (az első sorban balról a 2.)
Jenő bácsi gyerekként a grundon kezdett el megismerkedni a labdarúgás alapjaival. Hol rongylabdával, hol a gazdag tisztviselők teniszmérkőzéseiről elcsent teniszlabdákkal játszottak mezítláb, mivel ekkortájt más szórakozás nem nagyon volt. Tizenkét éves korában a Dombóvári Vasutas csapata által tartott toborzón vett részt, de kis híján nem került be a csapatba, mert a dekázás nem nagyon ment neki. Amikor azonban pályára lépett, más volt a helyzet, és játéktudása alapján mégis rá esett a választás. Itt sajátította el a labdarúgás alapjait.
Gimnáziumi éveit is Dombóváron töltötte Buzánszky. – Reggelente, tanítás előtt 100 méteres futóversenyeket tartottunk az iskola futópályáján, ami a későbbiekben sokat kamatozott a pályán. Ebben az időszakban még öt testnevelés órája volt a diákoknak, így a tanulás mellett a fizikai felépítés is fontos volt – nosztalgiázott az Aranycsapat tagja.
A gimnázium alatt a Levente mozgalom egyik szakaszvezetőjévé választották. Természetes volt, hogy az ő szakasza állandóan rúgta a bőrt, s persze Jenő bácsi sem maradhatott ki. Stika dohányos volt, de 17 évesen válaszút elé került, és a labdarúgást választotta. Ebben az évben a Dombóvár színeiben az NB3 gólkirály lett. Miután elvégezte a vasutas tiszti tanfolyamot, Szabó Péter hívására az NB2-es Pécshez igazolt. 1947 telén az élvonalbeli Dorognál folytatta pályafutását, ahol az első fél szezonja alatt 10 gólt szerzett csatárként. Mikor azonban ’49 őszén kiöregedtek a csapat védői, edzője húzott egy merészet, s a hátvédsorba küldte hátra Buzánszkyt. - Ezt a posztot nem szerettem, mert innen nem lehetett gólt lőni – mondta viccelődve Buzánszky Jenő.
A Budapesti Őrzászlóalj 1949 végén behívta katonának, mivel a közelgő Farkas Labdarúgó Kupára egy jó játékos kellett nekik. Jenő bácsinak az volt a tét, hogy amennyiben megnyerik a kupát, akkor hat hónap után leszerelhet. A sors pikantériája azt hozta, hogy a döntőnek beillő mérkőzést a Puskással és Bozsikkal felálló Honvéd ellen játszották, akik Bozsik büntetőjével le is győzték a zászlóaljt, így Buzánszkyra 34 hónap katonaság várt.
A magyar válogatottban 1951-ben mutatkozott be, egy Bulgária elleni idegenbeli mérkőzésen. – "Kovács II kezdett volna a posztomon, még a mérkőzés előtti taktikai értekezleten is így állt a helyzet, de közvetlenül a kezdés előtt Sebes Gusztáv behívott az öltözőbe, és közölte, hogy én fogok kezdeni Kovács helyett. A találkozó után nem kaptam sem dicsérő, sem elmarasztaló szavakat. A hazafelé tartó utat vonattal tettük meg, és amikor megálltunk a román határnál, egy bukaresti határőr kérdezte a többieket, hogy ki az a Buzánszky. Mondtam, hogy én, erre ő gratulált a bemutatkozáshoz, és lobogtatta a Népsportot, hogy a kiemelték a mérkőzésen nyújtott teljesítményemet – mesélte a válogatottban 49 alkalommal pályára lépő hátvéd."
A Helsinkiben rendezett olimpián a magyarok egy keserves 2:1-es románok elleni győzelemmel kezdtek, majd kiütötték a törököket 7:1-re. Majd azok az olaszok következtek, akik 27 éve nem szenvedtek vereséget. Ez Buzánszkyékat cseppet sem érdekelte, és sima háromgólos győzelmet arattak. Az elődöntőben az olimpiai címvédő svédek sem jelentettek gondot, már a 25. másodpercben vezettek a magyarok, a vége 6:0 lett. –„ Victorio Pozzo, az olaszok kapitánya mondta a svédek utáni meccsen, hogy élete végéig elnézte volna még a magyarok játékát” – mesélte Jenő bácsi. A döntőben Puskás élete első büntetőjét hagyta ki, de a második félidőben javított, és Jugoszlávia legyőzésével Magyarország lett az olimpiai bajnok.
- „ A döntő után kaptuk meg az angolok meghívóját a későbbi nagy mérkőzésre, de a részvételünkhöz pártengedély is kellett. Mikor ’53 májusában Olaszországban játszottunk a 8 csapatos Európa Kupán, és a döntőben ismét legyőztük a házigazda válogatottat, a meccs után Sebes Gusztáv átadta az angoloknak az elfogadó válaszlevelet. Ősszel az angol szövetségi kapitánnyal felálló svédekkel játszottunk döntetlent Budapesten, melyet az angolok szövetségi kapitánya is megtekintett. Ezután nyilatkozta azt az angol médiának, hogy nem kell aggódniuk a szurkolóknak, az angolok 3-4 góllal legyőznek bennünket” – nosztalgiázott Buzánszky.
