A versenyzés számára kihívás

Öt éve nyert Universiadét a VEDAC atlétája, Tóth Lívia, azóta egy változatos, sérülésekkel tűzdelt időszakon van túl, de mindig talál magának motivációt. Az idei szezon is nagyon nehezen indult számára, de végül sikerült kiharcolnia a barcelonai Európa-bajnokságon való részvételt, ami erőt adhat a következő évekre is.

- Atléta pályafutásomat magasugróként kezdtem, első országos bajnokságomon, 13 éves koromban ezüstérmet szereztem ebben a versenyszámban – kezdte némileg váratlan információval a 3000 m akadály országos csúcstartója( 9:30,20), Tóth Lívia.

- Nagyon sok szép emléket köszönhetek az atlétikának, rengeteg helyre jutottam el, három felnőtt Világbajnokságon és hat Európa Bajnokságon indultam. Néhány versenyt mindenképpen kiemelnék eddigi pályafutásomból.

- Felejthetetlen emlék, amikor 2005-ben Izmirben az Universiadén a dobogó legfelső fokán állhattam. Ide sorolhatom azt a napot, amikor országos csúccsal végeztem a negyedik helyen Monte-Carloban, a IAAF Grand Prix döntőben - amit ma Atlétikai Világdöntőnek neveznek; és jó érzéssel tölt el, amikor a három Európa Kupa győzelmemre gondolok.

- Nagy élmény volt az U-23 EB-n elért ezüstérmem, vagy a heringsdorfi mezei EB-n csapatban elért ötödik helyezésünk, elsősorban azért, mert nekem a mezei futással mindig nehézségeim voltak.

- Szép emléket őrzök az edzőtáborokról is sok, különösen a svájci magaslati táborokra gondolok vissza szívesen, ahol Kálovics Anikóékkal, illetve csoporttársaimmal készültem együtt.

- Általános iskolába a veszprémi Simonyi Zsigmond Testnevelés tagozatosba jártam. Ötödikes koromtól járok atlétika edzésre, az iskola testnevelő tanáránál, a VEDAC-ban edzősködő Kungl Józsefnél kezdtem. Ő a nevelőedzőm, aki megszerettette velem az atlétikát és elindította a pályafutásomat. A testnevelőm Kiss Szilárdné Klári néni volt.Osztálytársak voltunk az athéni kalapácsvető olimpikonnal, Tudja Juliannával.

- Később, az általános iskola befejezése után kerültem Koós Hutás László futócsoportjába, aki a mai napig az edzőm és akit rendkívül felkészült szakembernek tartok.

- A veszprémi Vetési Albert Gimnáziumban érettségiztem, majd egyetemi tanulmányaimat a Pannon Egyetem Mérnöki Karán folytattam, ahol okleveles környezetkutatóként diplomáztam. Vízügyi témában írott tudományos dolgozatommal az Országos Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést értem el. Sportpályafutásom befejezése után a környezettudomány területén szeretnék elhelyezkedni.

- Mint említettem, nevelőedzőm, Kungl József hozott ki a pályára, majd később önzetlenül a számomra kedvezőbb futószámok felé irányított. Sok segítséget és támogatást kaptam és kapok mind a mai napig édesapáméktól. Az elmúlt években a MASZ és a klubom is jelentősen támogatott, bízott bennem. Különösen a korábbi szakmai igazgató Mérei László biztatott, hogy az akadályfutásban sikeres lehetek.

- A klubom akkori ügyvezetője, Kun László is mindenben támogatta ezt. Edzőm (aki országúti és mezei versenyeimet is intézi), már 19 éves koromban igyekezett felvértezni azokkal a tulajdonságokkal, amelyek lehetővé tették, hogy az akadályfutásban eredményesen versenyezhessek. Pályaversenyzésemet Babinyecz József szervezi már tíz éve.

- Eleinte, amíg nem fogadtak a Grand Prix versenyeken, sokat jelentettek azok a lehetőségek, amikor nyúlként szerepelhettem ezeken a nagy eseményeken. Három világcsúcsnál is közreműködhettem így.

- Sokat köszönhetek csoporttársaimnak is, akikkel együtt edzünk, és akik az évek során sokat segítettek a nehezebb edzések elvégzésében és fontos számomra az is, hogy velük az edzések mindig jó hangulatban telnek.

- Elsősorban Kovács Idával és Brassay Rékával vagyunk fiatal korunk óta jó barátságban, az erősebb résztávos edzéseken pedig csoportunk fiú tagjai: Fonyó Sándor és Kis Áron is beszállnak. Sokat segített az adidas Budapest Kft., akik 2004-től anyagilag és felszereléssel is támogattak

- A sérülések voltak leginkább azok, amik gyakran gátolták a felkészülésemet, versenyzésemet - de szerencsére felkészült orvosok, mint Dr. Illyés Árpád és Dr. Klemencsics Zoltán többször mentették meg a helyzetet.

- Néha reménytelennek látszó szituációkból kellett visszakapaszkodnom; 2007-ben pl. lézeres gerincműtéttel hozta rendbe Dr. Jakab Gábor egy korábbi sérülésemet.

- Ide kapcsolódó a legkellemetlenebb emlékem is, a 2006-os göteborgi Európa Bajnokság. Az előfutamban, továbbjutó helyen - életem legjobb formájában, két héttel az EB előtt egy nemzetközi versenyen a világcsúcsnál jobb eredménnyel voltam második 2000 m akadályon - az utolsó 5 méteren combhajlító szakadást szenvedtem.

- A helyzetről? Magyarországon szerintem probléma a létszámhiány. Kevesen kezdik el az atlétikát, és sokan még a felnőtt korosztályba lépés előtt abbahagyják. A sportágnak több vonzó perspektívát kellene kínálnia a fiataloknak, a felnőtt élvonalnak.

- A nemzetközi pályaversenyeken a kereseti lehetőségek lecsökkentek, a gazdasági válság is erőteljesen megtépázta a legtöbb verseny költségvetését. Az országúti futásban szerencsére azért még jobbak a körülmények.

- Gyermekkorom óta az atlétika és azon belül a futás életem egyik legfontosabb része. Rengeteg élménnyel és barátsággal gazdagodtam az évek során, amelyeket az atlétikának köszönhetek.

- Úgy érzem eredményesebb is lehettem volna eddig, ha a különböző, hihetetlennél hihetetlenebb sérülések nem hátráltattak volna a felkészülésben.

- 2012-ig mindenképpen szeretnék élvonalbeli szinten atletizálni, amennyiben egészségem és anyagi feltételeim ezt megengedik. Ha meg tudnám javítani az országos csúcsomat, az nagyszerű lenne, ezért mindent megteszek a jövőben.

- A versenyzés számomra kihívás és nagyon fontos, hogy minden versenyen megpróbáljam magamból kihozni a maximumot.

Fotó: Igaz B, ML, Tóth L. album, Zádor P.