Lepsényi Boglárka újra világbajnok

Az idei lábtenisz világbajnokságon Lepsényi Boglárka ismét a legjobbnak bizonyult, a döntőben magabiztosan, két szettben tudott nyerni.

Az első játéknapon az egyéni mérkőzésekkel indult a VB. A bírók csak 1-2 perc labdába érést engedélyezhettek a pályán, ami máris megnehezítette Lepsényi Boglárka dolgát.

- Nehéz volt jól kezdeni pont a legnehezebb szakággal. Hátráltató tényező volt számomra, hogy sajnos a cipőm talpa csúszott a talajon, amin aztán segített, hogy a szervezőktől kaptam egy vizes törölközőt. Azt tapasztaltam, hogy az ellenfelek sokat fejlődtek az elmúlt időszakban, ám ennek ellenére mindegyik meccsemet 2:0-ra nyertem, s így csoportelsőként jutottam tovább – számolt be Boglárka.

Ezután a páros csoportmérkőzések következtek, melyről a magyar versenyző így számolt be:

- Nem volt szerencsés a sorsolásunk, mert rögtön az első meccsen a legerősebb csapattal kellett játszanunk a csoportból, a szlovák páros ellen. Meccs közben kiderült, hogy ez az ellenfelünknek nagyobb probléma volt: 11:4-re hoztuk ugyanis az első szettet. Jól sikerült azt a tervet megvalósítanunk, hogy kizárjuk a támadásból kulcsemberüket, Daniela Perunskát, aki a verseny végén aztán megkapta a legjobb játékosnak járó címet. Nagyon jó testi adottságai vannak: magas és rendkívül laza csípőizülettel rendelkezik, ennélfogva minden befejező érintése veszélyes. A második szettben aztán már többször tudott támadni a szlovákok legerősebbje, így az első szett eredménye megismétlődött, csak éppen fordítva: most mi tudtunk csak 4 pontot szerezni. Nehéz feladat volt továbbra is kiélezetten csak egyik irányt ütnünk, támadnunk. A döntőben viszont már fej-fej mellett volt a küzdelem, végül sajnos a szlovákok nyerték meg a harmadik szettet is (12:10). Így a csoportban második helyen zártunk.

A hármas versenyben a csoportmérkőzések során szintén a legerősebb ellenféllel kellett kezdenie a magyaroknak. Ezt a csehek két szettben megnyerték, nem volt esély a győzelemre. A többi meccset megnyerték a magyarok, így csoportmásodikként zártak.

A második napon került sor az elődöntőkre, melyre Boglárka így emlékezett vissza:

- Egyéniben a francia lánnyal kerültem össze. Két szettben (11:9, 11:6) nyertem ellene, így döntőbe kerültem. Párosban egy hatalmas nagy, három szettes csatát vívtunk a cseh válogatottal. Hajszálon múlott, hogy nem mi kerültünk ki győztesen ebből az összecsapásból. Soha nem játszottunk még ilyen jól párosban, a külföldiek is dicsérték játékunkat, de be kellett érnünk azzal, hogy a 3. helyért játszhatunk tovább. Hármasban a szlovák trióval kellett megmérkőznünk a döntőbe jutásért. Sajnos két szettben vereséget szenvedtünk a Daniela Perunska vezette együttestől. Párosban a 3. helyért a francia csapattal kellett megküzdenünk. Három szettes csatában diadalmaskodtunk felettük. (9:11, 11:4, 11:4). Hármasban is a francia csapat volt az ellenfelünk a harmadik helyért folyó csatában. Ez volt az egyetlen mérkőzés, amelyen egy percet sem játszottam, hogy pihenhessek az egyéni döntőm előtt. Két szettben nyertünk (11:7, 13:11). Szükségem is volt erre a pihenőre, hiszen a sok mérkőzés miatt már fáradtak voltak az izmaim.

Ezután következett az egyéni döntő:

- Az egyéni döntőnek teljes nyugalommal tudtam nekiindulni. Sikerült magamban tisztázni azt, hogy csak úgy nyerhetek, ha nem engedem a cseh lánynak, hogy ő irányítson. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy ő támadjon, hogy ide-oda ütögesse a labdát, mert minél többet kellett volna futnom, annál nehezebb lett volna hiba nélkül megcsinálni az egyes technikai elemeket. Erre összpontosítottam, és ez sikerült. A labdáit többségében tudtam úgy venni, hogy támadhattam belőle és a rövid, oldalra kihelyezett ütéseimet nem tudta kivédekezni. Próbáltam az adott helyzetnek megfelelően használni, amit tudok: hol ütöttem, hol pedig átbelsőztem – lehetőség szerint a bal láb irányába – a labdát. A szerváimat nehezen tudta venni. Így két szettben tudtam nyerni Lucie Vokacova ellen (11:4, 11:7)

Lepsényi Boglárka tehát ismét a legjobbnak bizonyult, így elégedetten értékelhette a világbajnokságot:

- Jó volt látni a VB alatt, hogy több ország is sokat fejlődött ebben a sportágban, különösen a franciák és a svájciak. Párosban nagyon jó lett volna döntőt játszani, mi is megérdemeltük volna. Azért tartjuk nagy dolognak a párosban nyújtott teljesítményt, mert olyanok ellen értük ezt el, akik rendszeresen, évek óta e szabály szerint játszanak; vannak annyian, hogy hatékonyan tudnak egymással gyakorolni. Ezen kívül erős bajnokságuk is van, ahol állandóan megmérettetéseik vannak. Partnerem, Evelin rengeteget fejlődik évről évre. A szövetségi kapitány, Pál Tamás az edzője s Kaposváron heti 4 alkalommal végeznek megfelelő minőségű edzésmunkát. Én jóformán csak akkor tudtam gyakorolni ezt a 2 pattanó-3 érintős játékot, amikor a VB előtti időszakban voltak az összetartásaink. A csehek szinte hibátlanul hajtották végre az első érintéseket, feladásokat, amelyek kulcsfontosságúak a sikeres támadásfelépítésben. Elég volt vétenünk egy-egy pici hibát, pl. egy kicsit előrébb adott feladás és ők máris kihasználták. Azt gondolom, a gyakorlatlanságunkkal voltunk picit kevesebbek. Ezen kevés esélyünk van változtatni, hiszen távol lakunk egymástól. Evelinnek még megvan a kellő számú és minőségű terhelése, de nekem évek óta nem igazán. Szentendrén inkább olyanokkal tudok játszani (és a játék ráadásul nem nevezhető edzésmunkának), akik csak kedvtelésből játsszák ezt a játékot az 1 pattanó – 2 érintős szabály szerint. Az a szabály teljesen más technikai és taktikai tudást igényel. A hármasban ez az elmaradottságunk még jobban kijött: a csapattagok közül egy ember, Evelin tud rendszeresen hármas játékot játszani, gyakorolni, a többiek nem. Hiányoztak a megfelelően kivitelezett első érintéseink s így megnehezítettük a feladó és az ütő dolgát, s nem tudtunk hatékonyak lenni a támadásban. Nemcsak az edzés, de a megmérettetés is kevés, ritkán tudunk részt venni külföldi női tornákon, hiszen nincs meg hozzá az anyagi lehetőségünk.

Boglárka a köszönetnyilvánításokról sem feledkezett meg:

- Szeretném megköszönni Veszprémben Bácskai Sándor támogatását, azt, hogy a Veszprémi egyetem betonos pályáját bármikor használhattam ebben az évben is, valamint Egyed Zoltánnak is, hogy segített felkészülésemben. Számomra nagy segítség lenne, ha a hidegebb időszakban is lenne lehetőségem egy veszprémi teremben hétvégi napon gyakorolni. A lelkesedésem még mindig megvan, de már volt, hogy elgondolkodtam azon, hogy csináljam-e még az egyénit, a lábtenisz legnehezebb és legnagyobb felkészültséget igénylő szakágát. Aztán arra jutottam, hogy amíg itthon én játszom ezt legjobban, képviselnem kell országunkat az európa- és világbajnokságokon. Az, hogy a felkészültségem elég-e ahhoz, hogy ott is szép eredményt érjek el, az már ott derül ki… Köszönettel tartozok a Szentendrei Kinizsi Honvéd Se-nek, hogy heti két alkalommal biztosított teremlehetőséget ebben az évben is, valamint megszervezte a válogatott tagok számára az összetartásokat. Ezen kívül köszönöm a BKV Előre SC-nek, az ott lábteniszező sportbarátoknak a közös játékokat!

A világbajnok végül a terveit is megosztotta velünk:

- Jövőre Európa Bajnokság lesz, amin természetesen szeretnénk elindulni. Jó lenne addig több megmérettetésen részt vennünk, illetve több közös összetartáson együtt gyakorolnunk, folyamatosan edzésben lennünk és a hiányosságokat valamilyen módon behoznunk…

Hozzászólások

Név E-mail cím A képen látható számsor:
Hozzászólásommal elfogadom a hajraveszprem.hu szabályzatát.

A rovat további cikkei

Facebook