Végig vezetve nyertek

A felek a zajló kiírásban megejtett első mérkőzésüket „ikszre” adták, emiatt a pompás tavaszi szériát futó hazaiakban volt némi bizonyítási vágy, hogy revánsként megmutassák: igenis ütőképesebb csapat az övék. Az első percek gólváltását követően (3-3) lendületbe kerültek, s kihasználták a hetedik helyezett hibáit (6-3). Andorka-kapus ezúttal is jó napot fogott ki, mivel ziccereket és büntetőket hárított, tartást adott a társainak, akik kellő figyelemmel mind ötletesebb támadásokkal szolgáltak (12-6). Eztán csökkent a mieink koncentrációja, visszavettek a tempóból, az üresjáratuk következtében – hovatovább az első félidőben – nem tudták lezárni a találkozót (13-11). Haszilló Gergőék azt persze nem engedték meg, hogy bajba kerüljenek, hogy az ellenfél átvegye a vezetést (…az előny rendre náluk volt), ám nem tűntek oly’ frissnek és ötletesnek, mint a korábbi fellépéseik alkalmával (14-13). A rivális a hullámzó színvonalú csata során próbálta megnehezíteni a dolgukat, magyarán minden hátrányból visszajöttek (17-16). Mikor kellett, a megszokottnál kicsit pontatlanabb sportolóink megemberelték és megrázták magukat, Füleki Áron példának okáért remek védőmunkával rukkolt elő: sáncolt és labdákat is szerzett (21-20). Noha veszprémi részről a csata nem volt éppenséggel iskolajáték, a záró tíz percben azért megmutatták – főként a belső négyes tagjainak jóvoltából –, hogy ki az úr a házban; nem kegyelmeztek a jó képességű vetélytársnak (27-23). A derbi utolsó három gólját szerezve nem hagytak nekik esélyt. A zsinórban aratott hatodik sikerükkel megelőzték a minap botlott városi riválist, a jövő heti idényzárón pedig feltehetik a koronát a dicséretes tavaszi „hadjáratukra”.

Vágó Attila: Ma nem volt sziporkázó a teljesítményünk, ennél többet tudunk - persze, akadtak jó pillanataink is -, de ennél fontosabb, hogy újabb két pontra tettünk szert.