A terv teljesítve
Az utolsó játéknap eseményei végül olyan fordulatot vettek, hogy a hazaiak már a kezdő sípszó előtt tudták, miszerint búcsút intenek a másodosztálynak: így bár az esetükben nem volt különösebb tétje a találkozónak, az elején próbálták nagy csatára késztetni a – sérült Éles Benedeket nélkülözött – mieinket; sportolóink kezdeményezőkészsége akkortájt nem volt az igazi, mintha csak várták volna, hogy mi történik (3-3). Talán megzavarta őket az is, hogy Tóth Márton a (…szerencsére nem túl súlyos) vállproblémája miatt idejekorán kivált a játékból, majd miután „átvették” az első holtpontot, előrébb léptek, a saját előadásukra és tempójukra koncentráltak (3-6). Ám a kihagyott helyzeteikkel maguknak tették nehézzé a mérkőzést, Tombor-mester a váltakozó produktum láttán csóválta is a fejét; ahelyett, hogy a tanítványai jobban elléptek volna, görcsösen iparkodtak, csikorgott és akadozott a gépezet (6-7). A félidő hátralévő részében sikerült lendületbe jönniük, már elégedettebbek lehettek az akcióik kihasználásával, mivel a nyitott védelmet remekül alkalmazták, a bajnoki azon periódusában feszültségmentesen alakultak a történések (6-11). A mindegy, minden alapon iparkodott – két kulcsemberét nem nevező – ellenfél a nagyszünet után ismét felzárkózott, akkor úgy tűnt, hogy a diadalért meg kell izzadni, mert a vendégek a technikai hibáikkal a saját dolgukat bonyolították túl (9-11). Mikor két gólra olvadt az előny, Tombor-edző „összeszedte” a csapatát, ha odafigyeltek az övéi, nem is volt gond: keményen védekeztek, amiből alapozhattak a gyors indításaikra (10-15). A folytatás már nem tartogatott csavarokat: a veszprémiek irányították a történéseket és elhúztak; a kapusaik jó napot fogtak ki, s az ellen kapujára törő fiatalok sem rettentek meg a feladattól (11-19). Állandósult a bakonyiak fölénye, jóllehet ziccerek és büntetők maradtak ki, még jó, hogy a hátsó alakzatuk kiválóan szuperált, feszesen és hatékonyan védekeztek (15-21). A végére mindkét gárda kiengedett, már csak az volt a kérdés, hogy a felek között mekkora lesz a különbség (17-23).
A lefújás után azért volt mit ünnepelni a – csapatot építő – Szmetán Péteréknek, hiszen negyedikek lettek a csoportban és idén csupán öt pontot vesztettek. Ha erre gondolunk, a jövőben még meghatározóbb szerepük lehet a ligában.
Tombor Csaba: A kezdés előtt azt kértem a srácoktól, hogy szépen búcsúzzunk az évadtól; végül magabiztosan nyertünk. Köszönöm az együttesnek a közös munkát, mindenki hozzátette a magáét a siker(ek)hez – ezért is szép feladat velük dolgozni. Úgy tervezzük, hogy a jelenlegi – ügyes és lelkes aktívákat tömörítő – keret nagyvonalakban együtt marad, s ősztől még jobb műhelyként vágunk neki az új kiírásnak. Azon leszünk, hogy a hazai sportágnak minél több korosztályos válogatottat és élvonalbeli sportolót adjunk.
Tungsram SE-Nagykanizsa–Veszprémi Kézilabda Kft. 19-25 (7-11)
Nagykanizsa, 100 néző. Vezette: Horváth, Simó.
VKKFT: SZÁSZ – Szmetán P. 3, Tóth A. 2, Tóth M. 1, Bugyáki 3, FAZEKAS 3 (2), Hári 1. Csere: NAGY (kapus), Füleki, KRISTÓF 4, Szeitl, Gyene 1, Somogyi 2, SZÖLLŐSKEI 5, Radvánszki, Dainese. Vezetőedző: Tombor Csaba.
Kiállítások: 14, ill. 4 perc.
Hétméteresek: 7/4, ill. 5/2.
