Tempót diktálna a fazonszabász
A huszonkilenc éves irányító eddig sok helyütt bizonyította, hogy alkalmas és érdemes a neki szánt feladatok megvalósítására. Tizenegy éve került fel a Szolnoki Olaj felnőtt-keretébe, ahol a második, illetve harmadik idényében majd’ ötös pontátlaggal vétette észre magát. Akkortájt például tizennégy pontot hintett a szombathelyieknek és a debrecenieknek, míg a pécsiek ellen hét gólpasszt jegyzett. Négy szezon után kétszer légióskodott a szlovákiai Révkomáromban, de karrierjét egy rövid jászberényi kitérő is színesítette. Pályafutása ezen periódusától a hazai másodosztály keleti együtteseiben iparkodott, előbb az EKF Eger KOK SE-ben (…a szerelésükben több mint huszonhat pontot, valamint öt és fél, kosárral zárult átadást szorgoskodott össze találkozónként), aztán a Salgótarjáni KSE-ben, legutóbb pedig a Hódmezővásárhelyi Kosársuli SE-ben (…náluk „csak” tizenhetes pontátlaggal bírt, miközben a Pécsi VSK-Kronosz Kiadó életét harmincegy ponttal keserítette meg). Az előző kiírásban a pont-, az assziszt-, a játszott percek és az értékindex-„normák” vonatkozásában a tíz legjobb keleti spíler között foglalt helyet. A vásárhelyiekkel hiába lett a Piros-csoport sereghajtója, a mieinknek ősszel tizenöt, míg tél végén huszonegy pontot szórt.
– Hogy miért épp hozzátok jöttem?! – kérdezett vissza főhősünk (183 centi, 82 kiló), majd emígy folytatta: – Szerettem volna egy olyan klubhoz jutni, amely komoly célokkal rendelkezik és van esélye felkerülni az NB I-be. Én ugyanis nem mondtam le arról, hogy még az A-csoportban viaskodjak. Természetesen voltak máshonnan is ajánlataim, de mivel a Hoya-elöljárók tavasszal olyan jövőképet festettek le előttem, ami felettébb ambiciózus és élvonalbeli tagsággal kecsegtet, végül kezet ráztunk egymással. Közben azért váltottam pár szót Helmeczi Andrással és Schéda Martinnal, a volt klubtársaim szintén jókat mondtak az itt zajló munkáról (…mint megtudtuk: az egyesület másik új szerzeményével, Madár Andrással is „evezett már egy hajóban” – a szerző). Jó csapathoz akartam igazolni, s immár kijelenthetem, jól döntöttem, hogy a bakonyi megyeszékhelyre írtam alá. Úgy érzem, számomra a Veszprém volt a legmegfelelőbb választás, egy valóban jó közösséghez csatlakoztam. A beilleszkedésemmel sem volt probléma. A felkészülésben egyébiránt ott tartunk, ahol három hétnyi közös munka után tartani kell, de legalább ilyen lényeges, hogy nem csak a parketten, hanem az öltözőben is kitűnő a hangulat. Kell is ez, hogy a közösségünk igazán sikeres legyen.
Ahogy a játékoskeret többi tagja, úgy a jelentős tapasztalatot birtokló Szabó Péter is nagyon igyekszik a holt idénybeli tesztmérkőzéseken, igazolván, hogy a társaság jól járt vele és általa biztosított a továbbfejlődés. Eddig több formációt próbáltak ki, de amiből egy fikarcnyit nem engednek, hogy a műhely az előttünk álló pontvadászatban az eddig látottnál is agresszívebben védekezzen, s ebből kiindulva gyors támadásokat vezessen. – Talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a küzdőtéren harcos típus vagyok, aki a legnehezebb pillanatokban sem adja fel. Ezen túlmenően a korábbi állomáshelyeimen gyorsnak tartottak, aki viszonylag jól szervezkedik. Mérész-edző mindig és mindenütt arra kér, hogy pörgessem fel a játékunkat, amit így egyrészt nehezebben tudnak lekövetni a riválisok, másrészt a látványossága miatt tetszhet a szurkolóinknak. Az eddigi előjelek biztatók, ráadásul az is a malmunkra hajthatja a vizet, hogy hosszú a kispadunk, vagyis nem lehet gond a rotációval.
A játékos a feleségével és a kétéves gyermekükkel, Bencével költözött mifelénk, ahol a klub U16-os gárdáját is tréningezi. A szabadidejét a családjával tölti, a történelmi belvárosunkban éppúgy szívesen sétálnak, mint a Balaton-parton. Fazonszabászként a gyakorlásokon és a szeptember közepén kezdődő NB I/B-s bajnokság mérkőzésein is száz százalékot óhajt kiadni magából, mert mint megjegyezte: szeretne hozzájárulni a célok, a sikerek eléréséhez. – Azt gondolom, hogy most több húzóembernek gondolt kosárlabdázó is érkezett a klubhoz, amivel nincs is baj, hiszen mindnyájunknak ugyanaz a célja. A nevükben is megígérhetem: mindenki ellen hajtani fogunk, ha kell, a pályát is felszántjuk. A legfontosabb, hogy az alapszakasz végén ott legyünk a Piros-csoport első négy helyezettje között, de a későbbi pályaelőny szempontjából üdvözítőbb lenne minél előrébb rangsorolni. Hiszem, hogy van esélyünk az aranyéremre is, ám mert nagyon erősnek és kiegyensúlyozottnak mutatkozik a liga mezőnye, egy pillanatra sem szabad elbíznunk magunkat, tudniillik az megbosszulhatja magát, ha bárkit is leírunk előre. Már alig várom, hogy éles szituációkban is minél többet megtegyek az új alakulatomért, hogy minél több győzelemhez segítsem a gárdát.
