Izzadtságszagú, de győzelem

Képgaléria a cikk végén

Ahhoz képest, hogy az éllovas fogadta a nyolcadik helyezettet, az esélyesebb hazaiak beragadtak a rajtnál, álmosan és pontatlanul muzsikáltak, a lepattanó-labdákkal jól sáfárkodott ellenfél viszont szinte mindenhonnan betalált (2-9). A mieink Mérész-mester időkérése után is nehezen éledeztek, a kellemetlen stílusban iparkodott huszonkettedik kerületiek ügyesen kihasználták a csapatunk megingásait (5-11). A meglepett egyetemisták produkciójából hiányzott a ritmus, az ötlet, a megszokottnál lassabban mozogtak, ráadásul nem bírtak a hórihorgas Horváth Mártonnal, aki rendre megszerezte előlük a labdát (7-17). A vendégcenter mintha megijesztette volna őket a „festékben”, ezért inkább távolról kísérleteztek, s noha két triplájuk is célba talált, a különbség nem akart csökkenni – lévén, a labdát gyorsabban járatott és a hibákat kíméletlenül megtorolt Lados Erikék prímán bontogatták a bakonyi falat (13-24).

A hazai szakmai stáb cserékkel rázta fel az együttesét, ám a differencia bajosan apadt, hiszen a tanítványok egymás után hagyták ki a helyzeteket. A helyi hívek úgy voltak vele, hogy a folytatásban ennél csak jobb jöhet, de a kedvencek a második negyedben sem tüsténkedtek az átlagosnál jobb szinten (20-26). Szerencsére Horváth begyűjtötte a harmadik faultját – ezzel egyidőben leült a kispadra fújni –, a magukat valamelyest összekapott Kovács Ádámék csak lassan és körülményesen faragtak a hátrányukon (24-26). Miközben egy cél lebegett előttük (…itthon győzni kell), nem volt könnyű dolguk, mert a budafokiak jó mezőnyszázalékkal dobtak (28-31). A mérkőzés forgatókönyvébe akkor állt be fordulat, mikor a listavezető szigorított a védelmén és az előadásába szép elemeket csempésztek (30-33). Az akkortájt nagy erőket mozgósított Körtélyesi Gergelyék először harmincöt–harmincháromnál vezettek, ám hiába kapcsoltak rá, az ellent nem lehetett leszakítani, időről-időre egalizálták az állást. Az első félidei előny Balázs Bodó sípszó előtti hármasának volt köszönhető (42-39).

A veszprémiek a fordulást követően sem érezhették magukat nyeregben, a védekezésüket ugyan próbálták feszesen tartani, csakhogy a másik térfélen rossz döntéseket hoztak (45-44). Bár az őszi, sikerekkel kikövezett útjukon óhajtottak továbbmenni, látszott, hogy inkább kintről megy nekik jobban; a harmadik negyedbeli dobóformájuk a harminc százalékot sem érte el (50-49). A motivált budafokiaknak mindenre volt válasza, és jóllehet egy pillanatra sem lettek lebecsülve, mind komolyabban kellett őket venni. Az ex-veszprémi Puszta Dávid és társai tartották a lépést a fonalat elkapni nem tudott mieinkkel, sajnos a parketten nem az igazi – erőtől fűtött, az akadályokat lendületből vett – Hoya-mezesek pattogtattak (55-55). Madár András és Nebojsa Pavlovic időnként hiába vette hátára az alakulatát (…előbbi huszonegyes, míg utóbbi huszonnyolcas értékindexszel zárt; 62-58), az ellent nem lehetett megroppantani, mi több, Károly-edző serege ott folytatta, ahol korábban abbahagyta: megbüntették a magasabb fordulatszámra vágyott bakonyiak kihagyásait (62-63).

Egypontos vendégvezetésről indult a – mint utóbb kiderült: közönségszórakoztató – záró felvonás, és a felek később is egymás nyakán lihegtek (66-66). A szurkolók hangja is megjött, érezték, hogy szükség van a biztatásukra, de Varga Dánielék nem akarták olcsón adni a bőrüket (69-72). Közben a négy személyi hibánál járt Horváth is visszajött – nyomban értékesített is egy közeli tempót –, az első kipontozódás mégis Kovács nevéhez fűződött. A vendégek érthetően vérszemet kaptak, okosan és megfontoltan játszottak, így az utolsó négy percnek hetvenhat–hetvenöttel mentek neki a gárdák. A hajrában aztán – mondhatni a semmiből – feltámadtak a lepattanó-csatát „ikszre” hozott hazaiak, apait-anyait beleadtak: jól dolgoztak hátul, elől pedig igazán összekapták magukat. Így megpecsételték a lefújásig tizenhat labdát eladott másik oldal sorsát (85-75). Végül, ha pokoli nehezen is, de meghálálták a drukkereik biztatását; eldöntötték a derbit, ám a vártnál nehezebben nyertek.

7