„Gerelye” teljében

Az ifjúsági téli dobóbajnokságon gerelyhajításban és diszkoszvetésben is aranyérmes Kövér Fanni nem 16 évesen akar nagyot alakítani. A VEDAC atlétája céltudatosan és alázatosan készül az élsportra.

A múlthét végén már alig volt olyan sportesemény, amit a koronavírus-járvány miatt megrendeztek, Szombathelyen az atléták junior és ifjúsági téli dobóbajnokságára azért még sor került, a versenyzők pedig igyekeztek kihozni magukból a legtöbbet a ki tudja meddig utolsó erőpróbájukon.

Az egyik legsikeresebb fiatal a veszprémi VEDAC 16 éves ígérete, Kövér Fanni volt, aki az ifik között gerelyhajításban és diszkoszvetésben is magabiztosan győzött – egyik számban sem meglepetésre. Már csak azért sem hatott újdonságként elsősége, mert bár idén lépett fel az U18-as korosztályba, korábban az újonc és a serdülő korosztályban sem akadt ellenfele hazánkban, korosztályos bajnoki címei mellett az öt nemzetet felvonultató U16-os válogatott viadalon is az élen végzett.

A szombathelyi eredményei magához képest is biztatóak így év elején, a gerellyel elért 51.90 méter csupán 10, a diszkosszal produkált 44.03 méter 92 centivel marad el egyéni csúcsától. A két fronton is jeleskedő Fannit ezen versenyszámok legnagyobb reménységei között tartják nyilván, pedig sokáig teljesen más sportág felé húzott: kézilabdázott. Azt sem rosszul, hiszen a Győri ETO és az Éles Kézisuli korosztályos csapataiban is játszott, diákolimpiai döntőket nyert és az év játékosának is megválasztották.

„A kézilabda anya miatt jött, mert ő is azt csinálta – mondja Fanni. – Amikor még aktív volt, megkereste őt egy gerelyhajító edző, hogy próbálja ki az atlétikát, de visszautasította. Én úgy döntöttem, megnézem, mit tudok az atlétikapályán és szerencsére elég hamar jöttek az eredmények. Első évben sikerült országos csúcsot dobnom.”

Fanni tehetségére négy évvel ezelőtt általános iskolai testnevelő tanára, Máhl Krisztián figyelt fel és máig ő tartja gerelyhajító edzéseit.

„Amikor először elvittem diákolimpiára, még nem gondoltam, hogy az atlétika felé veszi az irányt – idézi fel a kezdeteket az edző. – Aztán miután úgy döntött, hogy ezzel szeretne foglalkozni, a helyi klubhoz, a VEDAC-hoz irányítottam. Ott azonban gerelyhajítással senki nem foglalkozott, én viszont nem szerettem volna, ha felügyelet nélkül marad ez a tehetséges kislány és közösen kezdtük el a munkát. Testnevelő tanárként, természetesen találkoztam már dobószámokkal. Ahogyan ő fejlődött, én is úgy igyekeztem képezni magam. Mondhatni, nekiálltam, hogy megtanuljak gerelyhajító edző lenni.”

A fiatal versenyző, trénere szerint nem mindennapi hajítókészséggel rendelkezik, remek fizikai adottságai vannak és rendkívül alázatosan végzi munkáját. Fanni idei fő versenye az ifjúsági Európa-bajnokság lesz, ott mindenképpen döntőt vár magától – bár, a nyári időpont és az olaszországi helyszín a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben korántsem garantált. Ha teheti, mindkét számban a legjobbak közé kerülne. Kérdés persze, hogy mikor kell, vagy egyáltalán kell-e választani a gerely és a diszkosz közül. Utóbbi számban Mozsdényi Dávid edzi.

„Mindkettő nagyon közel áll a szívemhez. Egy héten háromszor van gerely, kétszer diszkosz. Talán jobb eredményem is lehetne az egyikből, ha csak arra fordítanám minden időmet, de úgy gondolom, nem most kell világcsúcsot dönteni. Persze, én is úgy számolok, hogy el fog jönni a választás ideje, de még fiatal vagyok és hosszabb távon tervezek. Ha minden jól megy, a 2024-es olimpián már ott akarok lenni. Ezért dolgozom.”

„Fanni arra született, hogy gerelyhajító olimpikon legyen – vélekedik Máhl Krisztián. – Minden adottsága megvan hozzá. Hasonló kitartás és szerencse is szükséges és reméljük, nekem is sikerül annyi tudást átadni, amennyi ennek az álmának beteljesüléséhez segíti.”

A segítség olykor váratlan helyről érkezik. Fanni versenyek előtt a taktikát és terveket legtöbbször a tenyerében elférő gerelyhajító figurával beszéli meg – anyukájától kapta.

„Azt is szoktam kérni tőle, hogy szurkoljon. Ő a kabalám. A babonám viszont a fejpánt. Már óvodásként is hordtam. Akkor még főként Hello Kitty-seket, azóta valamelyest stílust váltottam. Megnyugtat és magabiztossá tesz, ha rajtam van, szóval mindig rajtam van. Azt hiszem, nagy szerepet játszik a sikereimben, amik után anyukám mondta: felmerült benne, kár, hogy ő nem váltott annak idején.”