Új kedvencek – III. rész: Gerstmár Renáta

- Tatabánya és Dunaújváros voltak pályafutásod első állomásai. Mondanál pár szót erről az időszakról?

- Nyolcadik osztályos koromig játszottam a nevelőegyesületemben, a Tatabányai SC-ben, majd Dunaújvárosba kerültem, ahol hét évet töltöttem. Végigjártam a ranglétrát, játszottam a serdülőben, az ifiben és a felnőtt csapatban is.

- Hogyan kerültél Dunaújvárosból Hódmezővásárhelyre?

- Az utolsó évben kevesebb játéklehetőséget kaptam, ekkor keresett meg a korábbi edzőm, Kiss Szilárd. Hódmezővásárhelyen megsérült az egyik irányító, így kerülhettem a csapathoz. Két és fél évet töltöttem ott, az utolsó évben azonban nem sikerült elérnünk a célunkat. Karnyújtásnyira volt a legjobb négy közé jutás, a végső célunk az 5. hely elérése volt, de az utolsó mérkőzésen elbuktunk, így csak hatodikak lettünk. Végül úgy alakultak a dolgok, hogy új csapat után kellett néznem.

- Miért a veszprémi csapatot választottad?

- Beszéltem a veszprémi vezetőkkel, szimpatikus volt az elképzelésük. Egy fiatal, ígéretes csapatba kerültem, és ha elvégezzük a megfelelő munkát, akkor annak meg is lesz az eredménye. Biztosan lesznek akadályok, de akkor vagyunk igazi sportemberek, ha a kudarcokból fel tudunk állni, és tovább tudunk építkezni.

- Nemcsak irányítója, hanem csapatkapitánya is lettél az együttesnek. Hogy tetszik ez a feladat?

- Megkaptam az irányító pálcát, és próbálok élni a lehetőséggel. Több vezéregyénisége is van a csapatnak, a pályán belül és kívül egyaránt. Támadásban én fogom össze a csapatot, viszont védekezésben a mindenkori hármas védők a főnökök, nekik kell irányítani. Koszorús Kati személyében egy nagyon jó védőspecialistát ismertem meg, ezt a feladatkört maximálisan ellátja, úgy gondolom, hogy jól kiegészítjük egymást. A pálya szélén mindenki együtt él a játékkal, és biztatja a társakat.

- Túl vagytok négy fordulón, a kezdeti nehézségek ellenére sikerült megszerezni az első pontokat. Hogyan élte meg a csapat ezt az időszakot?

- Rendkívül nehéz volt a sorsolásunk, az első három mérkőzésen a Győrt leszámítva a legjobb csapatokat kaptuk meg. Tudtuk, hogy nem mi voltunk az esélyesek, de mindenkivel fel szerettük volna venni a versenyt. Ez sajnos Debrecenben nem sikerült, ami betudható volt annak, hogy első bajnoki mérkőzésünket játszottuk, és rengeteg csiszolnivalónk akadt. Ezen a vereségen próbáltunk minél előbb túllépni, mert készülni kellett a következő nagy falatra. A Békéscsaba ellen jól játszottunk, és csak nüanszokon múlott, hogy nem sikerült pontot szereznünk. A végjátékban egy rövidzárlat lépett be, és ezt a rutinos békéscsabai játékosok kihasználták. A Fradi otthonában is voltak jó megmozdulásaink, amire lehet a jövőben építeni, de sajnos ott sem sikerült pontot szereznünk. Letudtuk a három kemény ellenfelet, ami utólag lehet, hogy nem is baj, mert így nem veszítettünk el fontos pontokat. A Siófok ellen mindenki úgy készült, hogy itt semmilyen más eredmény nem születhet, csak a győzelem. Ez érezhető volt az edzésen, a civil életben, ha beültünk egy kávéra vagy ebédeltünk, folyamatosan erről beszéltünk. Mindenki tudatosította magában, hogy eljött a mi időnk, a mi meccsünk. Maximálisan erőbedobással készültünk, aminek meg is lett az eredménye. Az elejétől kezdve mi uraltuk a meccset, a végjátékban ugyan kiengedtünk egy kicsit, de így is nyertünk négy góllal.

- Újabb nehéz ellenfél következik, a bajnoki címvédőhöz látogattok. Mit vársz a mérkőzéstől?

- Az ETO ellen nem lesz egyszerű dolgunk, de nem feltett kézzel utazunk Győrbe. Utána kezdődik a mi sorozatunk, meglesz a lehetőségünk a pontszerzésre. Kezdünk lendületbe jönni, fel fogunk nőni a feladathoz.