Bemutatkozásnak nem rossz

Rövid ünnepséggel kezdődött a találkozó: Körtélyesi Gergely az előző szezon legjobb veszprémi kosárlabdázójaként, Simon László pedig az aktív sportélettől való elbúcsúzása okán vehetett át ajándékot Naményi Miklóstól, az egyesületet működtető gazdasági társaság ügyvezetőjétől. Noha a vendégek szereztek vezetést, az új színekbe öltözött – ám a szerelésükkel ellentétben nem szürkén iparkodott – hazaiak kisvártatva lábra kaptak: a remek védekezésüknek köszönhetően gyorsan roboghattak és a másik térfélen könnyű kosarakat dobhattak (7-3). A labdaszerzéseiket követően tetszés szerint növelték az előnyüket (15-5), csakhogy az első nagyobb különbség hatására csökkenni kezdett a koncentrációjuk (15-10), az addig szigorú hátsó alakzatuk veszített az agresszivitásából (17-17). Mikor az ellen levetkőzte a megilletődöttségét, Madár Andrásék újra ráléptek a gázpedálra – sokat mozogva és az üres embereket megtalálva szemre is tetszetős akciókat vezettek (28-20). A mieink a folytatásban is jól dolgoztak, megvolt a stratégiájuk: végrehajtották azt, amit a trénerük kért tőlük (32-22). Völgyi Marcell pillanatai révén tovább nőtt a differencia, a szurkolók büszkék voltak az együttesükre, helyeslően bólogatva adták egymás értésére, hogy nyáron kiváló képességű spílerek érkeztek a királynék városába (40-22). Az erődemonstrációt tartott veszprémiek állva hagyták a Pest-megyeieket, egy huszonegy-ötös száguldással hovatovább pontot tettek az összecsapás legfontosabb kérdésére. Szinte a levegőt is sajnálták az előbb megzavarodott, majd összeomlott vetélytárstól, az egészpályán letámadott Szabó Péterék a túloldalon szebbnél-szebb dolgokat húztak elő a cilinderükből; bizonyítván, hogy egységes és sikerorientált csapat az övék (54-27). Egy újabb Madár-tripla azt jelentette, hogy a párharc az első félidőben eldőlt (59-29).

Fotó: archív

A szárnyaszegett Sólymok hiába akartak, s próbáltak előre menni, a felek a fordulás után sem voltak egy súlycsoportban, ha úgy tetszik: bakonyi szemszögből folytatódott az „örömzenélés” (66-31). Az egyetemisták úgy védekeztek, hogy Lakosa Ákosék a lefújásig huszonöt labdát adtak el, s ha mégis eljutottak a hazai palánk közelébe, a tiszta helyzeteket is elhibázták. Mérész-mester folyamatosan forgatta a lendületben lévő gárdáját, idővel inkább a fiatalok „muzsikáltak”, de az eltérés így sem változott (71-36). Az eseményeket kontrollált Helmeczi Andrásék gyorsak, dinamikusak és kombinatívak voltak, jó szellemű társaság benyomását keltették, melynek van karaktere (76-36). A lepattanó-csatában is (…negyvennégy–huszonnégyre) diadalmaskodott, s továbbra is nagy elszántsággal küzdött Hoya-mezesek közül mindenki próbált valamit hozzátenni a fölényes győzelemhez, gyakran jártak a publikum kedvében: a jobbnál is jobb szituációkat kerestek, de összességében jó döntéseket hoztak (88-41). Negyvenhat pontos hazai előnyről indult a záró felvonás, amiben Lógár Bence osztotta magára a főszerepet, közelről és távolról is betalált, ám a társai is komolyan álltak a derbihez (96-42). Kovács Ádám zsákolása jelentette a századik hazai pontot, amit a nézők üdvrivalgással fogadtak. A motivált veszprémiek a végén is uralták az ütközetet, abból egyfajta show-t „rittyentettek”, az osztálykülönbség dacára is odatették magukat: hajtottak és büntettek (107-46). A drukkerek végül úgy álltak fel a helyükről, hogy a tavaszinál másabb szerkezetű és sebességű – tegnap a mezőnyből majd’ hetven százalékos pontossággal célzott – helyi kedvencek valóban nagy álmokat dédelgethetnek a bajnokságot illetően.

Mérész Csaba: Nehéz egy ilyen mérkőzés, egy ilyen nagyarányú diadal után mit mondani. Úgy érzem, a srácok teljes odaadással vetették magukat a csatába, ezért ezúton is jár nekik a gratuláció. Akadtak ugyan hibáink, nem volt tökéletes a produkciónk, mégis elégedett vagyok, s örülök, hogy a szimpatizánsainknak is tetszett az előadásunk.

Lakosa Zsolt: Hét emberünket is nélkülözni kényszerültünk, vagyis ha jobban belegondolok, számunkra két hónap múlva kezdődik a másodosztályú bajnokság. Elismerem a veszprémiek játékát, nagyon odatették magukat ellenünk. Egyértelműen szorosabb meccset szerettünk volna vívni a riválisunkkal, ezzel együtt még sem vagyok csalódott.