Gond nélkül

A vendégek hamar elkapták a fonalat az évadban még nyeretlen ellenfél otthonában, előbb Kovács Ádám zsákolt – ráadásul kétszer –, majd Völgyi Marcell, ám a hazaiak nem engedték ellépni a mieinket, kihasználták a hátsó alakzatunk megingásait (5-8). Mivel mindkét oldalon sok volt a pontatlanság és a védelmek nem álltak a helyzet magaslatán: hullottak a kosarak, a szurkolók remek megoldásokat láthattak (11-10). Felváltva vezettek a csapatok, az elszánt Olasz Ádámék bátran odatették magukat, egy ideig nem engedték, hogy Szabó Péterék lábra kapjanak (15-16). Az egymást jól helyzetbe hozott egyetemisták akkor tudtak kisebb előnyt kiharcolni, mikor labdákat szereztek, ám megnyugodni nem lehetett, hiszen hátul nem sikerült ritmusra lelni (21-26). A gárdák a kosárgazdag – ötvenkilenc pontos – nyitó negyed után sem vettek vissza a lendületből, kihasználták a másik oldal hibáit. Aztán a bakonyiak Madár András két triplájával valamelyest meglógtak (28-39), de a mérkőzés eztán sem ment át sétagaloppá, ha arról volt szó, a pécsiek is észbe kaptak és a palánk alatt megtalálták az üres embereket (33-39). A Hoya-mezesek időnként hiába vittek „színpadra” élményszámba menő megoldásokat, a saját térfelükön gyakran hagyott ki a figyelmük, a védelmük nem igazán dominált (35-46). Miközben Mérész-mester folyamatosan forgatta az övéit, állandósulni látszott a nyolc-tizenkét pont körüli különbség, de mivel a védekezés továbbra is szellős volt, hiába támadtak tetszetősen (…akadtak periódusok, mikor hetven százaléknál járt a dobásaik pontossága), a vártnál nehezebben alakult a csata (43-50). A nagyszünet előtt Körtélyesi Gergely ragadta magához a kezdeményezést, az erőcsatár közönségszórakoztató támadás-befejezésekkel szolgált, de a trénere folyvást azon mérgelődött, hogy a tanítványai miért nem figyelnek jobban oda a védekezésükre.

Fotó: archív

A fordulást követően egy darabig folytatódott a gólpárbaj, Berkics Bencéék próbáltak futni az eredmény után, ám a mieink rendre megrázták magukat – így fojtva el mindenféle felzárkózási esélyt (46-58). A veszprémiek a folytatásban is úgy kerültek helyzetbe, mintha edzésen lennének (…a komoly vetélytársak ellen aligha számíthatnak hasonlóra), de ami ennél fontosabb volt: „belehúztak” hátul, agresszívabb lett a védelmük, legalábbis erre utalt, hogy az alakulatokat elválasztó eltérés kezdett „kellemesebb” lenni (46-65). Úgy tűnt, mintha a pécsiek fáradnának, tanácstalanok lennének, az elsősorban a palánk alól eredményes veszprémiek pedig úgy húztak el, hogy valamelyest az ő teljesítményük is visszaesett (48-71). Ezzel egyidejűleg a tempó és a színvonal is csökkent: lassítottak a csapatok, valahol a Baranya-megyeiek is elkönyvelték, hogy ezen a találkozón nem nyerhetnek (54-78). A tekintélyes előny birtokában csökkent a vendégek koncentrációja, több büntető- és triplalehetőség maradt ki – az eladott labdák mellett –, ennek dacára huszonnégy pontos Hoya-vezetésről indult a záró etap. Ennek tükrében borítékolható volt a „képlet”, hogy az ütközetet uralt Mérész-legénység az utolsó tíz percben nem fogja magát összetörni, vagyis a harcos ellen faraghat a hátrányán. Helmeczi Andrásék takaréklángra állították magukat, gyakran rossz döntéseket hoztak és a pályán nem értették meg egymást – immár az egyéni próbálkozásaik sem mindig jöttek be: elszórakozták az akcióikat (62-83). Az „áramkimaradásaik” ellenére a hajrában megint potyogni kezdtek a kosarak, megélénkült a játék (…a pécsiek is rákapcsoltak), azonban az éledezéseik közepette nem tudtak olyan ütemet venni, hogy a lefújásig eljussanak száz pontig (72-94). Végül elmaradtak az izgalmak és Kerkai Ákosék megérdemelt győzelmet arattak.

Mérész Csaba: A védekezésünk nagyon nem volt rendben, szinte mindig és mindenhonnan lekéstünk. Erre a folytatásban sokkal jobban kell figyelnünk, mert a „nagyok” elleni fellépéseinket aligha hozhatjuk a jó támadásainkkal.