Hatból hat

A hazaiak a mérkőzés elején úgy serénykedtek, ahogy előzetesen megbeszélték, „előételként” egy hat–nullás sorozatot szervíroztak fel a publikumnak, igyekeztek a saját ritmusukban pattogtatni (10-2). Remekül hozták helyzetbe egymást, de a vendégek a feldobás előtt nem véletlenül álltak a tabella harmadik helyén, mert kisvártatva ők is magukra találtak, kihasználták a mieink megingásait (12-9). A pályán ezzel együtt az történt, amire Szabó Péterék készültek, a vetélytárs hiába próbált velük lépést tartani – és vett fel provokatív harcmodort –, tudták, hogy mit kell tenniük (17-9). A sablonszerű forgatókönyv eztán sem változott, mikor a helyi kedvencek némiképp megléptek, azon nyomban felzárkóztak, ott teremtek, ahol – az alacsony súlypontjuk révén – keresztbe lehetett tenni (18-14). Mivel nem finomkodtak, roppant kellemetlen stílusban iparkodtak, a labda időnként dadogott a vendéglátók kezében, akik nem mindig értették meg egymást a parketten (20-17).

A folytatásban valamelyest visszaesett az iram (…s párhuzamosan a színvonal), és noha a BKG-spílerek továbbra is letámadtak, az egyetemisták ekkortájt egészen jól olvasták a védekezésük lényegét (28-18). Ugyanakkor nem tudták állva hagyni a bravúrra készült riválist, akik rendre magukra leltek (31-22). Becsülettel küzdött mindkét gárda, ám az akarás gyakran görcsösségbe csapott át, emiatt sok volt a hiba; a listavezető is hiába járatta szépen a labdát, kimaradtak a tiszta dobóhelyzetei (35-28). A „prímások” már a labdafelhozatalt is agresszíven ostromolták, nem csoda, hogy a Hoya-mezesek nehezen találtak rajtuk fogást, hovatovább vért izzadtak azért, hogy áthámozzák magukat a „szűrőiken” (35-31). A darálóban Völgyi Marcellék éppenséggel nem voltak irigylésre méltó helyzetben, körülményesen, vagy legalábbis dolgosan jutottak el a jó megoldásokig (39-33).

A fordulás után egy darabig folytatódott a küzdelmes párharc, miközben a felek egymás hibáiból is csak ritkán tudtak élni (45-36). A Mérész-legénység nem volt oly’ éles, mint a korábbi őszi fellépései alkalmával (…kintről ezúttal gyengén céloztak), kicsi lépésekben mégis növelték az előnyüket: az utasításokat betartva megvillantak és megbüntették a másik oldal tévesztéseit (51-36). Az ellenfél ugyan időt kért, ám az önbizalmukban is erős, labdákat szerzett veszprémiek kezdték felőrölni őket, meg is jött az eseményeket addig csendben szemlélt közönség hangja (55-36). A találkozó azon szakaszában kiszolgált nézők kedélyeit legfeljebb a bírói ítéletek borzolták, a sípmesterek tudniillik túlzottan keménynek tartották a mieink feljavult védekezését (58-45). A visszakapaszkodott Nagy Botondék hirtelen megfelezték a differenciát, megint sikerült újítaniuk és ráerőltették a „műsorukat” a bakonyiakra (58-48).

Tizenhárom pontos hazai vezetésről indult a záró felvonás, ám a szigetszentmiklósiak még bíztak magukban, s az addiginál is keményebb diót jelentettek, amit nehéz volt meg-, illetve feltörni (66-58). Érezték, hogy még lehet keresnivalójuk, azonban – a lepattanó-csatában is diadalmaskodott – Kovács Ádámék akkor vették csak igazán komolyan a derbit, mikor sokadszorra újra a nyakukban lihegtek, egyértelműen tanújelét adták annak, hogy tovább nyújtanák a győzelmi szériájukat (…dacára annak, hogy előbb Nebojsa Pavlovic, majd Völgyi is kipontozódott (72-62). Állandósult az egyletek közötti tíz pont körüli eltérés, így mikor három perccel a vége előtt Körtélyesi Gergely hintett egy triplát, pontot tett a bajnoki legfontosabb kérdésére (80-65). Seth Bergerék a hajrában faragtak a hátrányukon, ám a sok hibát tartogatott (…így tizenhét, valamint huszonhárom eladott labdát hozott) összecsapáson a becsülettel és csapatként küzdött sportolóink nem véletlenül nyertek.