Helyén volt a szívük

Két remek formában lévő, a ligában még veretlen csapat feszült egymásnak, és bár a mieink nem kezdtek álmosan (0-4), az ellenfél már a mérkőzés elején jelezte: nehéz erőpróba elé állítja Szabó Péteréket (5-4). Mindkét gárda sokmozgásos, agresszív védekezésre épített – a hazaiak a labdafelhozatalt is igyekeztek megakadályozni –, amiből gyors ellenakciókat indítottak (9-9). Pompás megoldásoknak tapsolhatott a nagyérdemű, miközben a műegyetemistákon érződött az elszántság, jó együttes lévén, kihasználták a vendégek megingásait (14-11). A veszprémieknek nem mentek úgy a távoli kísérletek, mint az előző körben, képtelenek voltak okosan, a saját ritmusukban játszani, a hatékonyabb lepattanó-szedéssel szolgált Garamvölgyi Ákosék pedig tizenhat–tizennégy után ráléptek a gázpedálra, és mentek egy hét–nullás sorozatot. A Hoya-mezesek legfőbb célja az volt, hogy lőtávolon belül maradjanak, ami a rossz passzaik és büntetőik dacára is sikerült (23-17). Az alakulatunk ideges volt, kapkodott, nem lelte a jó „megfejtéseket”, noha tisztában voltak azzal, hogy csak átlag feletti teljesítménnyel nyerhetik meg a színvonalas találkozót (28-19). Mérész-mester cserékkel próbálta felrázni az övéit, ami némiképp össze is jött, jóllehet a padról érkezettek nem szórták igazán a pontokat (32-26). Aztán kezdtek kilábalni a hullámvölgyből, faragtak a hátrányukon, de azért nem nyújtották a legjobbjukat – időnként nem túl fényes dobóformával rukkoltak elő (34-31). Madár és Körtélyesi Gergely triplájával kiegyenlítették az állást, ha bajosan is, de ritmust „fogtak”, igaz, a technikai hibáik miatt nem voltak képesek megközelíteni a legutóbbi álomkosárlabdájukat (36-36). Még így is zavart okoztak a – magukat szívósan tartott – MAFC-sportolók fejében, ráadásul a küzdelmes első félidő végén a vezetést is visszavették (38-40).

A nagyszünet után Nagy Krisztiánék nyomban fordítottak, de erre a bakonyiak két hármassal válaszoltak, így nemhogy megőrizték, hanem növelték is az előnyüket (43-48). A vetélytárs főként Eric Washington, a tengerentúli irányító révén tartotta magát, igaz, megnyugodni már csak azért sem lehetett, mert az ütközet azon szakaszában Völgyi Marcell és Kovács Ádám is négy személyi hibánál járt (…előbbi a harmadik, míg utóbbi a negyedik negyedben pontozódott ki; 45-53). Azért a szerencsével is szövetséget kötött, tizennyolc támadólepattanót gyűjtött fővárosiak ezután minden addiginál harcosabban vetették magukat a csatába, aminek meg is lett az eredménye, mert szinte a semmiből, csináltak egy tíz–nullás szériát (55-53). A vendégek alig bírtak velük lépést tartani, szemmel láthatóan nem tetszett nekik ez a fajta harcmodor: sok labdát adtak el (…a lefújásig tizenötöt), elől és hátul is akadtak kihagyásaik (61-56). A rövidzárlatuk okán ötpontos hazai vezetésről indult a záró felvonás, a „brigádunk” pedig keményen küzdött, hogy visszakapaszkodjon (64-62). Az izgalmak tovább fokozódtak, néha az indulatok is felkorbácsolódtak, persze, nem is lehetett csodálkozni azon, hogy a felek nagy elánnal dolgoztak (67-62). Noha sokáig érződött nyomás a listavezetőn (…erre utal, hogy a bajnokin tizenhat büntetőt hagytak ki, míg a másik oldal tizenötöt), amikor a nyakuk körül igazán szorult a hurok, visszajöttek a derbibe: a védelmük megszilárdításával és precíz támadások vezetésével átlendültek a holtponton és most ők repesztettek egy, egy–tízes rohamot (68-72). Minden labdáért és helyzetért megdolgoztak, majd végrehajtották azt, amire készültek. A hajrában az volt a kérdés, hogy melyik fél bírja jobban idegekkel a gigászi csatát, aztán Madár erre úgy felelt, hogy a kinti dobásaival hátára vette a csapatát (75-80). Az ellen a végén szabálytalanságokkal tördelte szét a játékot – így próbálván kizökkenteni a ritmusából a mieinket –, akik mindazonáltal kontrollálták az eseményeket: nem engedték kiénekelni a szájukból a sajtot (77-83).

Mérész Csaba: Gratulálok a srácoknak, hiszen nagy csatát nyertek meg: a MAFC nehéz feladat elé állított bennünket. Meggyőződésem, hogy ezen a pályán sokan elvéreznek majd, ezért is tartom nagy fegyverténynek a sikerünket. Végig hittünk magunkban, keményen küzdöttünk, de azt is látnunk kell, hogy időnként dekoncentráltak voltunk.