Győzelem a karácsonyfa alá

A szemben állt felek hamar belőtték magukat az évzárón, a szurkolók csak kapkodták a fejüket, ugyanis egy ideig alig akartak hibázni a vezetést egymástól átvett csapatok (7-5). Még három perc sem telt el a párharcból, ám az eredményjelző-tábla már tíz–kilencet mutatott, ami nem a védelmek keménységére utalt. Ahogy arra számítani lehetett, a szezonbeli veretlenségüket megőrizni óhajtó hazaiaknak meggyűlt a baja a – minden húzásukra válaszolt – vendégekkel, inkább az hatott a meglepetés erejével, hogy szinte mindegyik akcióból kosár született (14-14). Mindkét oldal remek dobóformával szolgált, a látottakkal főként a nézők lehettek elégedettek, mert pompás, valóban közönségszórakoztató megoldásoknak tapsolhattak, ráadásul az egyetemisták, ha szűken is, de tartották az előnyüket (20-19). Azonban akkor még képtelenek voltak lerázni magukról az ellenfelet, mi több, a távolról kiválóan célzott Siska-edző tanítványai hirtelen még nagyobb erőbedobással kezdtek el viaskodni, az elszántságukból arra lehetett következtetni, hogy meglepetésben gondolkodtak (22-28). Noha a második negyedet Körtélyesi Gergely triplája nyitotta, a riválist bajos volt kizökkenteni a ritmusából; az első szakasz után változásként jegyezhettük fel, hogy az addig kitűnően dobott együttesek több helyzetet puskáztak el (27-30). Az alakulatok néhány percre „bebetonozták” az állást, majd Madár András jó kinti próbálkozása után újra felpörögtek az események; szerencsére a folytatásban a bakonyiak irányították a játékot (33-30). A helyi kedvencek végre – elől és hátul is – ideális energiával dolgoztak, jól járatták a labdát, az üres dobóhelyzetekből pedig nem rontottak (42-36). Persze az egészpályás letámadással is igyekezett vetélytárs becsülettel felkészült a mérkőzésre, így körülményes volt őket féken tartani, igaz, a nagyszünet előtti pillanatokban sikerült megtörni a lendületüket (49-42). Sokat nyomott a latba, hogy az éllovas mind jobban szedte a lepattanókat és eladott labdákra kényszerítette Czinger Zoltánékat.

A tabella-első a fordulást követően is diktálta a tempót, immáron kézben tartotta az ütközetet, nem engedte, hogy a tényleg veszélyes észak-alföldiek a saját ritmusukban iparkodjanak (55-45). Mikor a „cápák” kikérték az újabb idejüket, a veszprémi drukkerek egymásra néztek, s megjegyezték: „ez már hasonlít az igazi, harcos brigádjukra”. Kiegyensúlyozottak és fegyelmezettek lettek a mieink, érződött, hogy mindenáron nyerni akarnak, egy szó, mint száz: kihasználták a lehetőségeiket és az agresszívebb védekezésükkel állva hagyták az ellent (62-45). A derbi azon periódusában egy huszonhárom–kilences rohammal jelentkeztek a magabiztossá vált Szabó Péterék. A listavezető a folytatást kicsit lazábbra vette, amit jobb lett volna elkerülni, mert a felocsúdott vendégek a szenzációs teljesítményt nyújtott Fazekas Csaba vezérletével felzárkóztak: visszajöttek a meccsbe – megérezték, hogy lehet még keresnivalójuk (65-57). Kerkai Ákos kígyótéri hármasa azt jelentette, hogy a záró felvonás az esélyesebb és egységesebb vendéglátók tizenöt pontos vezetéséről indult (74-59). A sípmesterek néha hiába „osztottak maguknak szerepet” – borzolva a kilátogatók kedélyállapotát – a dunántúliak jól gazdálkodtak az előnyükkel, nem engedték magukhoz közel a valamiféle ellenszert keresett nyíregyháziakat (79-61). Ekkortájt felváltva találtak be a jól büntetőzött klubok, már egyik fél sem ügyelt a hátsó alakzatára, de az borítékolható volt, hogy a lepattanó-csatában is diadalmaskodott és sok labdát eladott Mérész-sereg sikerrel zárja az esztendőt (88-71). Az összecsapás hátralévő részében szebbnél-szebb mozzanatoknak tapsolhatott a nagyérdemű, de igazából már nem volt miért különösebben izgulni (92-75). Az utolsó percekben azért veszítettek a koncentrációjukból – az értékes győzelmet aratott és csapatként működött – Hoya-mezesek, így a nézők által remélt száz pontot nem sikerült elérniük. Persze a királynék városában nincs senki, aki az ősztől látott kosárlabda-„sztorival” elégedetlen lenne…

Mérész Csaba: Nagyszerű csapatom és csodálatos sportolóim vannak, ahogy nekik, úgy a szurkolóinknak is köszönöm ezt a fantasztikus évet, kiváltképp a szeptembertől íródó időszakot.

Siska János: Gratulálok a bajnokesélyes veszprémieknek, ma – ha más nem, akkor egy légióssal – egyértelműen jobbak voltak nálunk, ugyanakkor az első félidőben jól tartottuk magunkat.