Erőt demonstráltak

A korábban lábsérüléssel bajlódott – illetőleg pihentetett – Völgyi Marcellt újfent a soraiban tudott vendégek a hosszú és fárasztó utazás dacára úgy kezdtek, hogy nyomban meg akarták mutatni, ki az úr a házban, a feldobást követő pillanatok ráadásul arról is árulkodtak, miszerint sikerült regenerálódniuk a pécsiek elleni, hétközi bajnoki után (2-9). Az éllovas később is alig akart hibázni, futószalagon gyártotta a pontjait, a bökkenő csupán az volt, hogy akkortájt a teher nélkül játszott alföldiek sem tűntek indiszponáltnak, kihasználták a védelmünk apróbb megingásait (9-13). A közönségnek is tetszett a gólzápor, öt perc után tizenöt–tizennyolcat mutatott az eredményjelző-tábla, a helyi kedvenceknek szinte mindenre volt válasza. Az összecsapásnak Madár András adott fordulatot, a sportoló hirtelen három triplát süllyesztett el a gyűrűben, mint utóbb kiderült: a sikeres kinti dobásai bénítólag hatottak a mind pontatlanabb másik oldalra (15-28). A párharc ezen szakaszában ihletett formában iparkodtak az egyetemisták, idén először, az igazi arcukat mutatták (18-34). A következő etap elején már húsz pont volt a feleket elválasztó különbség, a fontos területeket szigorúan őrzött listavezető közel nyolcvan (!) százalékos pontossággal tüzelt a mezőnyből (21-43). Szabó Péterék gyorsan és energikusan szőtték az attakjaikat, pompás előadással szolgáltak – a saját kosárlabdájukat tolták az előtérbe (21-48). A lendületben lévő társaság a tizennegyedik percben átlépte az ötvenpontos határt, Madár tarthatatlan volt, Völgyi visszatérése szenzációsan alakult, de a többiek is kitettek magukért (25-54). Az eredmény után szaladt vetélytárs időkéréseinek annyi foganatja lett, hogy némiképp közelebb jöttek, igaz, a térnyerésükhöz hozzájárult, hogy a dobóformájukon rontott mieink figyelme néha elkalandozott, jó néhány büntetőjük pedig nem ért célba (37-57). Az addig minden igényt kielégítően pattogtatott, osztálykülönbséget elért veszprémiek legalább két fokozattal kapcsoltak vissza, a pontok helyett a személyi hibákat gyűjtötték, ám az újabb negyed hiába lett kiegyenlítettebb, nem volt miért izgulni (41-61).

Az immáron hát mögötti passzokkal is jelentkezett Madár hármasa vezette fel a második félidőt, miközben Mérész-mester folyamatosan forgatta a csapatát, hogy az ne üljön le (43-70). A bajnoki kiírásban csak két győzelmet számláló ellenfél javított valamelyest a lepattanó-csatában, de nem annyit, hogy megnehezítsék a tabellán ellentétes utat bejáró Hoya-mezesek dolgát (48-70). A szezonban még veretlen Körtélyesi Gergelyék megint agresszívabbá tették a hátsó alakzatukat és tovább szaporították a pontjaikat, újra az történt a pályán, amit ők gondoltak (48-76). Irányították az eseményeket, Kertész Dánieléknek nem volt ellenszerük, folyton ellenállásba ütköztek (51-81). Mivel a szorgalmas és összeszedett bakonyiak jelentős előnyt dolgoztak ki, a záró felvonás a tekintélyes vezetésükről indult (59-90). A vendégeknek nem volt miért törni magukat, egy ideig mégsem lazítottak a gyeplőn, pontosan és önbizalomtól telve játszottak, jól járatták a labdát és kiaknázták a lehetőségeiket (61-95). Nyolc perccel a lefújás előtt Szabó triplájával érték el a századik pontjukat (63-100), aztán a folytatásban az addiginál kevesebb szuflával dolgoztak: tiszta dobóhelyzeteket puskáztak el, és második szándékból is kaptak kosarakat (75-106). A körülményesebbé vált műsoruk és az egyre több technikai hibájuk arra is utalt, hogy tudat alatt már a jövő heti, MAFC elleni rangadóra fókuszáltak: a kezdőötösből már csak Völgyi volt a küzdőtéren. A Viharsarokban többször is ötletesen és rendszerint koncentráltan játszott együttesünk (…melynek keretében hatan fejezték be a derbit négy faulttal) megérdemelten nyert, a híveik azt kapták tőlük, amire előzetesen számítottak. Igaz, a békésiek ellen most nem született olyan eltérés, mint ősszel, akkor ugyanis Kovács Ádámék 127-65-re diadalmaskodtak a királynék városában. Persze, (…mindig) ez legyen a legnagyobb baj.

Mérész Csaba: Jó ritmusban indítottuk a bajnokit, az első negyedben olyan tempót vettünk fel, ami nagyban befolyásolta a fellépésünk további alakulását. Az előző hetekhez képest most más nívón kosárlabdáztunk, mentünk előre és ez tetszett nekem. Vagyis, mindent egybevetve elégedett lehetek a látottakkal.